él1
él1 – ‘az élet jelenségeit mutatja’; ‘használ’: él vele; ‘‹valakivel huzamosan› együtt van’; ‘‹valahol› lakik’. Származékai: élet, élés, éleszt, élesztő, éltet, élemedett, éled, éledezik, élősködik, élősdi, élmény, élhetetlen, élénk, élénkít, élénkül, éldel.
Ősi szavunk az uráli korból: votják ul, cseremisz el, finn elää, lapp ellet, szamojéd jíle, szelkup ili (‘él’). A szó tőmagánhangzója a magyar nyelv önálló életében nyúlt meg. Az élénk és élmény származékok nyelvújítási alkotások; az éldel (‘huzamosan élvez’) régies, irodalmi szó. Lásd még eledel, élelem, eleség, eleven, élv
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
