est
est – ‘a nappal és éjszaka közti napszak’. – este: ‘est’; ‘‹időhatározóként› napnyugta után, sötétedéskor’. Származékaik: esti, esteli, estéli, esteledik.
A szócsalád alapja, a ma régiesnek vagy költőinek érzett ~ az esik ige tövének -t devervális főnévképzővel bővült alakja: ‘esés, leesés’. Az este mint időhatározó egy korábbi estvel alakból jött létre (mint a reggel vagy a tavasszal). Előbb a szóvégi l kopott le, s az estve alak sokáig élt, egyes nyelvjárásokban ma is él, majd a v esett ki, mint pl. a körte korábbi körtvély alakjából. A szó főnévi jelentése ezzel párhuzamosan, a napeste (‘a nap leesése, lenyugvása’) összetételből önállósult mint birtokos személyjeles alak. Lásd még estély.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
