felleg
felleg – ‘felhő’. Származékai: felleges, fellegtelen, (be)fellegzik. – felhő ‘kicsapódott pára a felső légkörben’. Származékai: felhős, felhősödik, felhőtlen, felhőz, felhőzet.
A két szóalak fel- töve ősi finnugor örökség: osztják peleg, votják piljem, finn pivi (‘felhő’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. A legrégebbi alak feleg lehetett; ennek egyfelől l-je megkettőződött az intervokális helyzetben, s így lett ~, másfelől g eleme vokalizálódott, és eu ⇨ ő irányban fejlődött, de hogy az ebből várható felőbe hogyan került a h, arra nincs meggyőző magyarázat. A két szóalak közül a ~ régies, illetve irodalmi, kivéve az átvitt értelemben használatos befellegzett (neki) származékát (‘kudarcot vallott, vége’).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
