fül
fül – ‘a hallás páros szerve’; ‘külső fül, fülkagyló’; ‘hallás’: jó füle van; ‘tárgy kiálló, fogónak használt része’: a kancsó, a táska füle; ‘könyv külső borítójának behajtott, ismertető szöveget tartalmazó része’: fülszöveg.
Származékai: füles, fületlen, fülel, fülecske, fülész, fülészet.
Ősi finnugor örökség: vogul pil, zürjén, votják pelj (‘fül’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. Korábban fil alakokat találunk, utóbb ez labializálódott. Lásd még figyel, fülke.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
