hamu
hamu – ‘elégett anyag szürke, porszerű maradéka’; ‘‹többes számban› halott ember testi maradványai’: hamvai idegenben nyugszanak. Származékai: hamvas, hamvad, hamvaszt, hamvaz.
A szócsalád ham- töve finnugor eredetű: vogul hulem (‘hamu’), osztják kájem (‘nyárfahamu’), mordvin kulu (‘hamu’). Nyelvünkbe egy finnugor *kulma alak juthatott, amelyből az l eltűnt; a tőbeli u–v váltakozás egy igen korai v-féle képzővel magyarázható. A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hamupipőke.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
