hang
hang – ‘a levegő vagy más közeg rezgése, amely füllel felfogható’; ‘zenei hang’; ‘emberi énekhang’: szép hangja van; ‘beszédhang, amely egy vagy több betűvel lejegyezhető’; ‘megnyilatkozás, beszéd hangneme’: ilyen hangot nem használhatsz velem szemben! Származékai: hangos, hangosság, hangoskodik, hangzik, hangzat, hangzatos, hangoztat, hangol, hangoltság, hangtalan, hangicsál.
Valószínűleg ősi hangutánzó szó, talán a kong párja; a k–h szóeleji hangmegfelelés sok ugor vagy még régebbi eredetű szavunkban megvan, mint pl. hajlik–kajla. Kevésbé meggyőző feltevés, hogy a ~ iráni eredetű, mert ennek bizonyítékai egy félreeső kis iráni nyelv egyetlen elszigetelt szavával kapcsolatosak. Lásd még hangszer, hangulat, hangverseny.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
