hegy
hegy – ‘dombnál magasabb felszíni térforma’; ‘valaminek a csúcsa’: késhegy, ceruzahegy. Származékai: hegyes, hegyecske, hegység, hegyez, hegyezés, hegyező.
Valószínűleg ősi finnugor, esetleg uráli örökség. Talán a finn kasa (‘kiemelkedés’), észt kadsa (‘baltaél csúcsa’), lapp gaeccse (‘hegy, csúcs’) rokonságába tartozik; a szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Kevésbé meggyőző a szamojéd hoi (‘hegyhát’) és szelkup kee (‘domb’) szavak tanúsága önmagában, hiszen igen távoli nyelvrokonságról van szó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
