hit
hit – ‘meggyőződés közvetlenül bizonyíthatatlan dolgokról’: Istenhit; ‘bizalom valakinek a jellemében’: megrendült a hitem barátunkban; ‘egy vallás tételeinek rendszere’: keresztény hitre térítették; ‘‹régen› eskü’: hitet tesz valami mellett; ‘becsületszó’: hitemre mondom. Származékai: hites, hitlen, hitetlen, hitetlenség, hitetlenkedik, hiteget.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
