illik | Magyar etimológiai szótár

illik

illik – ‘hozzá való, jól illeszthető hozzá: ebbe a csatlakozóba más dugó illik; összhangban van vele’: illik az arcához ez a szín; ‘megfelel a társadalmi szokásoknak, szabályoknak’: ilyet nem illik mondani. Származékai: illeszt, illeszkedik, illendő, illetlen, illetlenkedik, illedelmes, illem.

Ótörök eredetű szó: ujgur, türk, kun il- (‘függeszt, köt’), oszmán il- (‘hozzáér, tapad’). A magyarban a konkrét ‘valamibe beakasztható, odaillő’ jelentésből fejlődött ki az elvontabb ‘összeegyeztethető’. Az illem nyelvújítási elvonás. Lásd még illeget, illet, ölt.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me