jelen
jelen – ‘a közléssel egyidejű’: jelen idő, a jelen állapot; ‘‹főnévként› a mostani idő’: a jelennek él; ‘‹határozószóként› ott, a szóban forgó helyen’: én is jelen voltam a balesetnél. Származékai: jelenség, jelenleg, jelenlegi, jelenés, jelenet, (meg)jelenik, (meg)jelenít.
A jel szó megszilárdult -n határozóragos alakulata, s elsőként határozószó volt: jelen van, azaz ‘a jelek által láthatóan ott van’, s melléknévi funkciója másodlagos. Főnévi szerepe a jelen kor ⇨ jelenkor összetételből való kiválásával alakult ki. A (meg)jelen(ik) ige a határozószói ~ igeként ragozott alakja, ami nyelvünkben egyedülálló jelenség. Lásd még jelent, jeles, jelleg, jellem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
