kölcsön

Full text search

kölcsön – ‘hitelbe, visszaadás fejében ‹kapott vagy adott tárgy, pénz›’: nem kér semmit kölcsön; ‘ily módon adott, kapott’: kölcsön kenyér visszajár; ‘‹főnévként› így adott, kapott pénz’: bankkölcsön, uzsorakölcsön. Származékai: kölcsönös, kölcsönösség, kölcsönöz, kölcsönzés, kölcsönzött.
Ótörök eredetű: csuvas kivzsen (‘hitelbe’); ennek eredeti ócsuvas alakja *külcsen lehetett. A magyar szó melléknévi és főnévi jelentése másodlagos fejlemény.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT