hangfestő
hangfestő – a szóhangulatot beszédhangokkal megjelenítő szóalkotás jelzője. A hangfestés nem áll messze a hangutánzástól. Az utóbbi egyszerű és kézenfekvő dolog: mint a neve is mutatja, természeti zörejek, állathangok, általános emberi hangadások (pl. köhögés, tüsszentés, jajdulás) utánzása. Az ilyen szavak szinte nyelvtől függetlenek, hisz a kakukk pl. mindenütt ugyanúgy szól, ezért majdnem azonosan nevezi meg a legtöbb nyelv: latin cuculus, görög kükkosz, angol cuckoo, német Kuckuck, francia coucou, olasz cuccù, spanyol cuclillo, orosz kukuska, lengyel kukuľka. – A hangfestés bonyolultabb, áttételesebb dolog. Magyar neve, amely kissé szolgai fordítás a német Lautmalereiből, megtévesztő: nem hangokat festünk, hanem hangokkal; láthatóvá vagy érzékelhetővé teszünk valamit, ami túlmutat a puszta jelentésen. Ha azt mondjuk valakiről, hogy elmegy, keveset tudtunk meg; az odébbáll ehhez annyit tesz hozzá, hogy az illető valami okból jobbnak látta, ha távozik. De ha azt halljuk, hogy elsompolyog, elsomfordál, akkor már szinte látjuk magunk előtt, ahogy emberünk fülét-farkát behúzva, megszégyenülten, a lehető legkisebb feltűnést keltve igyekszik eltűnni a színről. Mindezt a szavak puszta hangtestével (somp, somf) értük el. Nem éppily láttató-e a bámul, bamba, bambul, banga, báva, bárgyú, amely mind a szájtátást jeleníti meg? A hangfestés eszközei többnyire egy adott nyelvközösség tagjai körében hatnak igazán, néha azonban nehéz eldönteni, hogy hangutánzásról vagy hangfestésről van szó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
