maga
maga – ‘‹visszaható névmás›’: magára gondol, képezik magukat; ‘saját személye ‹nyomatékként›’ maga jár a lány után; ‘egyedül’: Magam vagyok. / Nagyon (Tóth Árpád); ‘személyes névmás egyes második személye magázó viszonyban’: Én is magával megyek.
A magyar nyelv külön életében alakult ki, feltehetőleg a mag főnévből, annak korábbi, inkább a rokon nyelvekben található ‘test’ jelentése alapján, -a birtokos személyjellel. A ‘teste’ ⇨ ‘ő maga’ jelentésváltozás eléggé kézenfekvő. Kevésbé valószínű, hogy a ~ abból a névmási elemből ered, amely a ma, más, majd, most határozószóknak a töve, kibővülve az engem, téged névmások g nyomósító elemével. Magázó személyes névmássá egy maga kegyelmed formából önállósult. Lásd még magán, magánhangzó, magány.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
