marha
marha – ‘szarvasmarha; ennek húsa’; ‘‹régebben› háziállat, jószág’; ‘‹igen régen› kincs, vagyon’: A vár piacára ezüstöt, aranyt, / Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat (Arany); ‘ostoba ember’; ‘‹melléknévként› igen ostoba; ‘‹határozóként, igénytelen használatban› nagyon’: marha jól éreztük magunkat. Származékai: marhaság, marháskodik, marhul, (le)marház.
Az ófelnémet marchat (‘piac, piaci áru’) átvétele; ez az irodalmi német Markt előzménye, és a latin mercatus (‘kereskedés, vásár, piac’) kései latin marcatus változatából ered; a latin szó forrása a mercari (‘kereskedik’) ige a merx, mercis (‘áru’) tőből. A magyar szó -t végzete mint tárgyragnak érzett elem maradt el. A szó jelentése a ‘kincs, vagyon’ ⇨ ‘állatvagyon’ úton fejlődött tovább; mai elsődleges értelme a szarvasmarha (‘az állatvagyon nagy szarvat viselő egyede’) összetételből való önállósulással rögzült. Lásd még markotányos, marketing, merkantil.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
