orom
orom – ‘hegycsúcs’; ‘építmény magas, (csúcsosan) kiemelkedő felső része’: oromdísz, orommező. Alakváltozatok: ormó, ormány. Származékai: ormos, oromzat.
Az orr eredetibb, ‘magaslat’ jelentésű or alakjából való, denominális -m képzővel (mint pl. alom). Az orom–ormó változat párhuzama: bütyök–bütykő. Az ormány (‘hegyhát, domb’) az ormány1 szótól független, -mány képzős ősi alakulat, és az Ormányság, Ormánd földrajzi nevekben őrződött meg. Lásd még ormótlan.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
