ró
ró – ‘‹vonalakat, jeleket, betűket› bekarcol, bevés’; ‘feljegyez ‹berótt vonalakkal›’: felró; ‘‹utat, területet› bejár’: az utcákat rója; ‘‹adót, kötelességet, büntetést› kivet, kiszab’; ‘rosszallását fejezi ki’: megró. Származékai: rovás, rovó, rovott, rovátkol, rovátka, rovátkás.
Ősi örökség a finnugor korból: osztják rogatta (‘egy darabot levág’), cseremisz roem (‘vág, vés’). A ‘vés’ alapjelentésből a továbbiak annak alapján érthetők, hogy sokáig a tartozások vagy a jószág számontartása, az adó kivetése fapálcákba vésett rovátkák útján történt. A ‘bűnéül felró’ az adósság felrovására utal, s ebből adódik a megró, megrovás, iskolai rovó. Az utcát rója kifejezés annak emléke, hogy az adókivetők utcánként vették sorra a portákat, s a rovás alapján állapították meg vagy hajtották be az adót. Lásd még ravatal, rovancs, rovar, rovat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
