tárogató
tárogató – ‘régi magyar fafúvós hangszer’.
Főnévként önállósult szó a régi tárogató síp szókapcsolat első eleméből. Ez talán a tár1 gyakorító formájának igenévi alakja ‘nyitogató’ értelemben, s a lyukak ujjal való nyitására, zárására értendő; csak az a gond, hogy a tárogat ige ilyen értelemben csak igen késői időből mutatható ki. Más magyarázat szerint a szó töve egy hangutánzó tár ige volna, amelynek rokonai más nyelvekből kimutathatók: szorb tarakawa (‘vadászkürt, oboa’), francia régi tarot (‘fagott’), latin taratantara (‘a trombita hangjának utánzása’).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
