vetél
vetél – ‘‹életképtelen magzatot› idő előtt világra hoz’. Származéka: vetélés.
A vet ige gyakorító képzős származéka (mint dobál), s ebben a jelentésében kapcsolatos az alapige tájnyelvi ‘ellik’ értelmével: a koca tíz malacot vetett. Az életképtelen magzatokat lehet úgy tekinteni, hogy az anyaállat „eldobálta magától”. Emberi viszonylatra az ige másodlagosan alkalmazódik. Lásd még vetélkedik, vetélő, vetélytárs.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
