zug | Magyar etimológiai szótár

zug

zug – ‘nehezen hozzáférhető szöglet, sarok ‹helyiségben, szekrényben stb.›’: a ház minden zugát átkutattuk; ‘szűk, sötét kis szoba’: egy dohos zugban laktam; ‘félreeső hely’: az ország egy távoli zugában; ‘‹összetételek előtagjaként› engedély nélkül, tiltott módon végzett vagy működő’: zugkereskedés, zugügylet, zugügyvéd, zugkocsma, zuglap, zugnyomda.

Ősi örökség az ugor korból: osztják szong (‘sarok’). A magyar szó sokáig szug formában élt, s csak későn zöngésedett a szókezdő hang (lásd zarándok, zilál). A ~ mint összetételi előtag a zugban (‘félreeső helyen, titkon, feketén’) határozó jelentéstartalmát sűríti.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me