Daxner István Márk (tót-zabari),
Daxner István Márk (tót-zabari),
ügyvéd, később törvényszéki biró, szül. 1823. decz. 22. Tiszolczon Gömörmegyében, hol atyja D. Pál ügyvéd és megyei táblabiró volt; iskoláit Iglón, Rozsnyón és Pozsonyban végezte; ezután Gömörmegye főügyészénél és Pesten Wrchowszky Sándor ügyvédnél patvarizált, hol Kollár János mellett a tót egylet jegyzője volt. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert; azután ügyvédi irodát nyitott Tiszolczon. 1848-ban a Hurbán csapatához szegődött; a magyar kormány ekkor Franciscival és Bakulinyvel együtt halálra itélte, de ő a halált elkerülte. A szabadságharcz után Gömörmegye államügyészévé neveztetett ki; később megye-törvényszéki biró lett Nagy-Kállóban. 1861-ben Gömörmegye alispánja lett, hol 1865-ig működött; ekkor Majláth országbiró kinevezte a debreczeni váltó-törvényszékhez rendes ülnöknek, hol hét évig hivataloskodott. Meghalt 1892. ápr. 11. Tiszolczon; vele a tót nemzetiségi párt egyik nevezetes tagja enyészett el. A Narodnie Noviné kettős fekete keretben gyászolta őt «a ki az összes tótok forrása volt s egyike a nagy utolsóknak.»
A hires 1861-iki túrócz-szent-mártoni tót memorandumot ő szerkesztette; a szépirodalom terén csak egy igen sikerült idyllt irt: Statočný Valach (a becsületes juhász), mely a Hurábn által szerkesztett Nitry cz. folyóirat III. évfolyamában jelent meg.
Slovenské Pohlady 1886. 4. sz. arczk.
Vlček, Dejiny Literatury Slovenskej. Turócz-Szent-Márton, 1890.
Narodnie Noviny 1892. 43. sz.
Nemzet 1892. 106. sz. és Bachat Dániel szives közlése.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
