Festetics György (tolnai gróf),
Festetics György (tolnai gróf),
belső titkos tanácsos, volt miniszter és koronaőr, kir. főudvarmester, a herczeg Hohenzollern házi-rend érdemkeresztjének tulajdonosa és a Szent István-rend nagykeresztese, a m. tud. akadémia igazgató tagja, F. László gróf és Hohenzollern-Hechingen Jozefina herczegnő fia, a nagy F. György unokája szül. 1815. ápr. 23. Bécsben; iskolai tanulmányait a szülői háznál végezte s a jogi vizsgát a pozsonyi kir. akadémiánál tette le. Ezután a katonasághoz ment, mely pályát mint alezredes 1849-ben hagyta el. Ekkor egész szenvedélylyel és odaadással a mezőgazdaság terére lépett. Saját gazdasági ügyei mellett jótékony adakozások és alapítványok által a felebaráti szeretetet is gyakorolta. 1856-ban hathatósan közreműködött a sopron-kanizsai vasut létesítésében, melynek tervét a miniszteriumhoz ő nyujtotta be. Magán életéből az 1860-ban beállott szabadabb mozgás alkalmával lépett ki a nyilvános pályára s Vasmegye főispáni helytartói állását fogadta el; az 1861. országgyűlésen pedig a főrendiházban is megjelent. Ugyanekkor arra határozván magát, hogy ezután rendesen Pesten fog lakni, 1862-ben palotát építtetett ugyanott. Ekkor azonban a rövid ideig tartott alkotmányos kisérlet meghiusultával ismét visszavonult. De csakhamar ujra fölkereste a közbizalom; az országos magyar gazdasági egyesület 1864. febr. 3. közgyűlésen elnökéül választotta meg. Midőn 1865. jún. 6. a király a gazdasági kiállítást meglátogatta, F. beszéddel üdvözölte; az arra adott nagy politikai jelentőségű királyi válasz uj bizalommal töltötte el az országot s kiinduló pontja lett azon kiegyezésnek, mely az azon év decz. 10-re összehivott országgyűlés történelmi föladatává lett és végkép megszüntetvén az ideiglenes kormányzatot, az alkotmány visszaállítása s a felelős magyar miniszterium kinevezése után, 1867. jún. 8. a király koronázásával tetőztetett be. (F. a királyt üdvözlő beszédét Galgóczy K. Emlékkönyvében IV. 101. l. közli; úgy szintén az egyesület közgyűlésén mondott beszédét is II. 161. l.). 1865-ben, az országgyűlés összehivása előtt Zalamegye főispánja lett és szept. 17. foglalta el hivatalát. Testvérbátyjával, Tassiló gróffal együtt fáradozott a keszthelyi gazdasági intézet ujra felélesztésén és államosításán. A m. tud. akadémia 1866. jan. 21. igazgató-tanácsa tagjává választotta. 1867-ben kineveztetvén a magyar királyi felelős miniszterium, abban az ő felsége oldala melletti miniszter tárczája ruháztatott reá s ez állásban maradt 1870-ig, midőn leköszönt és molnári vasmegyei birtokára vonult vissza. Később koronaőr és főudvarmester lett. Meghalt 1883. febr. 12. Bécsben.
A főrendiházban tartott beszédeit az Országgyűlési Naplók hozták.
Arczképe: kőnyomat, Barabás rajza után Pollák testvéreknél jelent meg Pesten 1866-ban.
M. Mágnások Életrajzai 1860. arczk.
Vereby Soma, Honpolgárok Könyve 1866. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv 1867. 452. l.
Hajnal 1867. arczk.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 109. l.
Galgóczy Károly Emlékkönyve IV. 97–105. l. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
