Forgách Ferencz (ghymesi és gácsi gróf), | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Forgách Ferencz (ghymesi és gácsi gróf),

esztergomi bibornok-érsek, b. F. Simon főpohárnok és Pemflinger Orsolya fia, előbbinek unokaöcscse, szül. 1560-ban; már fiatal korában határozottan a kath. vallásra hajlott, mint családja többi tagjai a protestánshoz; papi pályára lépvén, felsőbb kiképzése végett Rómába ment és itt hallgatta a theologiát. Midőn hazájába visszajött, 1586-ban esztergomi kanonok, 1587. decz. 22. veszprémi, 1596. júl. 10. nyitrai püspök lett. A nyitrai egyházmegyében is ekkor tájt elterjedt volt a protestantismus; a főpap nagy buzgalommal igyekezett ennek gátot vetni; segédei főleg a Jézus-társaság atyái voltak, kiket megyéjébe s udvarába hívott. Ezek között volt 1601-ben az ifjú Pázmány is, ki őt a megye visitatiójában kisérte s támogatta, valamint reábírta, hogy káptalanának uj statutumokat dolgozzon ki a tridenti zsinat végzéseinek szellemében. II. Rudolf király 1606-ban kanczellárrá. 1607. júl. 4. pedig esztegomi érsekké s egyszersmind Magyarország helytartójává nevezte ki. Több béketárgyaláson vett részt. 1611-ben Nagyszombatban zsinatot tartott. 1607. decz. 10. V. Pál Pápától bibornoki méltóságot nyert. A jezsuitákat ő vezette vissza Magyarországba; ugyanis miután a király beleegyezését és a pápa jóváhagyását, a Rómába küldött Pázmány által, kieszközölte, a klarissákat pozsonyi zárdájukba helyezte át Nagyszombatból és zárdájukba 1615 tavaszán a jezsuita atyákat ünnepélyesen bevezeté. Az orvosok tanácsára a szklenói fürdőt látogatta; de itt forró lázba esett és a szomszéd Szt-Keresztre vitetett, hol 1615. okt. 16. meghalt.

A tudományok nagy barátja s művelője volt. Halála után adták ki következő munkáit:

1. Nagy Boldogasszony Congregatiojanak Nagy-Szombatban Eredete. Néhai Mélt. Forgács F. Card. és Esztergomi Érsek által (Nagyszombat, 1710.)

2. Regulái, avagy Rendtartási Nagyszombat Várossában lévő N.-Boldog Asszony Congregatiójának a Sz. Miklós Templomában. Nagyszombat, 1745. 8-rét 311. lap. (Sándor István Könyvesháza 100 l. említi névtelenűl, Jankovich Miklós kézirati Bibliographiájában a szerző nevével.)

Kéziratban maradt: De compescenda Haereticorum petulantia. Levelei édes anyjához F. Simon özvegyéhez (Erd. Múz. 1817. VIII. magyar.); Barsmegyéhez, Nagyszombat, 1611. okt. 15. és Tavarnik, 1613. nov. 7. (magyar), Lipthay Imre Barsmegye alispánjához, Tavarnik, 1613. okt. 20. és Nagyszombat, 1614. márcz. 17. (latin.)

Horányi, Memoria I. 682. l.

Róka, Vita Veszpr. Praes. 377.

Jordánszky, Series Epp. Nitr. 24.

Schmitth, Archiepiscopi Strigon. II. 99–111. l.

Kölesy és Melczer, Nemzeti Plutarkus III. 33–44. l.

Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 203. 206. l.

Horváth M., Magyarország Története III.

Frankl, Pázmány Péter és kora I.

Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 391. l. (Fraknói V.)

Gams, Series Episcoporum 376. 380. 386. l.

Szilády Áron, Régi M. Költők Tára III. IV.

Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 697.