Illésy Sándor
Illésy Sándor
cs. kir. altábornagy, szül. 1769. márcz. 4. Kisujszálláson a Nagykun kerületben, hol atyja I. János Nagykun kapitány volt; középiskoláit a debreczeni ev. ref. kollegiumban végezte. Hajlandósága lévén a katonaságra, a szintén kun származású Mészáros ezredes (az 1848. hadügyminiszter atyja) meghivására 1785. ápr. 11. magyar kir. lovas ezredbe lépett és a collegiumtól elbucsúzván, ezredéhez Lengyelországba utazott. 1787-ben a m. kir. nemes testőrséghez tétetett át; de a török háború kiütésekor saját kérelmére a Greven magyar lovas ezredhez hadnagynak neveztetett ki, sietős küldetéssel Horvátországba. Részt vett a hadjáratban, 1788-ban Dubicza alatt sebet kapott, de kigyógyulván, még azon évben Laudon fővezér mellett mint szolgálattevő tiszt működött. Több csatában vett részt és a háború sanyarúságai következtében négy hónapig feküdt betegen Zimonyban és Belgrádban szállásolva 1791. végeig; ekkor Gallicziába rendeltetett. 1793-tól a Rajna mellett táborozott; 1794 főhadnagy lett és csaknem szakadatlanúl harczolt a francziák ellen. (Több érdekes csata leirását mellékelte önéletiratához). 1797. jún. kapitánynak neveztetett ki a Blankenstein huszárezredbe; 1800-ban ismét megsebesítették; sebéből kigyógyulván őrnagygyá léptették elő. 1805-ben a franczia háború ujra kiütvén, ismét a Rajna mellé rendelték. 1808-ban alezredes lett és Varsó körül mint katonai kormányzó alkalmaztatott. 1808-ban ezredessé neveztetett ki. 1813-ban részt vett a drezdai s lipcsei ütközetben. Majd Ferencz király mellé rendeltetvén, Baselbe sietett és a párisi békekötésig, míg Ferencz Bécsbe vissza nem jött, folyvást a király személye mellett volt. 1814-ben Sándor orosz czár a Vladimir és a Szent Anna kereszttel tüntette ki. Az 1815. háborúban az armadia avantgardáját vezényelte mint tábornok; részt vett a párisi, fontenebleaui, orleansi s dijoni táborozásokban és okt. végén visszatért hazájába; 1816-ban Kassára, innen 1819. Debreczenbe rendeltetett. (1814-ben a három fejedelemnek Budán időzése alkalmával divisiójával Pest alatt mulatott és szintén 1814-ben Mária Luizát, Napoleon hitvesét, Rambillion városától dijonig kisérte). 1830-ban altábornagynak neveztetett ki s lembergbe helyeztetett; 1831-ben pedig egész Temesvárra, hol 1832. ápr. 23. meghalt. Bars-, Szabolcs-, tolna-, Arad- és Bihar vármegye táblabirája volt.
Önéletiratot hagyott hátra, melyet családja számára irt.
Vasárnapi Ujság 1869. 41. sz. arczk. (Varró Sándor).
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
