országgyűlési képviselő, J. István főszolgabiró és Pákozdy Matild fia, szül. 1850. jan. 13. Neczpálon (Turóczm.); jogi tanulmányait végezve, 1872-ben Békés vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett, 1874. pedig rendes aljegyzőjévé választatott. 1876-ban a békésgyulai járás főszolgabirája lett, de politikai magatartása s független gondolkozása miatt az 1878. általános tisztujításkor a kormánypárt kihagyta a tisztikarból. Most átvette atyjának egyik birtokának kezelését és Tornyára (Csanádm.) költözött, de a gazdálkodás mellett élénk részt vett Csanádvármegye közügyeiben. Első dolga volt a csanádmegyei függetlenségi s 48-as pártot és a megye ellenzékét szervezni. Mint a csanádmegyei gazdasági egylet választmányi tagja annak vezetésében is tevékeny részt vett. Közben, tapasztalatokat szerzendő, járt Ausztriában és Németországban, Olasz- és Francziaországban, Svájczban, majd a sajtó terén is föllépett, főképen a közigazgatás kérdéseit és vizi kérdéseket tárgyaló czikkeivel. Külföldi útjából való visszatérése után alakította meg a csanádvármegyei függetlenségi és 48-as pártot és a törvényhatósági ellenzéket. A pártéletben különösen szervezőképességével tünt ki. 1884-ben, majd ujra 1887-ben Makó városa függetlenségi s 48-as programmal képviselővé választotta. Pártja elismeréssel adózott buzgó tevékenységeért, melylyel különösen 1891-ben tünt ki, mint a közigazgatási vita alkalmából szervezett vitarendező bizottság elnöke. Az Ugron-frakczio kiválása után (1891) alelnökének választotta, 1893-ban a lemondó Eötvös Károly helyébe, míg ő párbajban kapott súlyos sebével a vidéken volt, a párt megválasztotta elnökének. Egy hónapra reá Szolnokon mint elnök először nyilatkozott az egyházpolitikai kérdésekről, teljesen a liberális reformok hivének vallván magát. 1894. febr. 21. mondott beszéde nevezetes momentuma volt az egyházpolitikai vitának. 1895. febr. 22. beállt a szakadás a függetlenségi és 48-as pártnak főképen az egyházpolitikai kérdések miatt széthúzó elemei közt. J. 33-ad magával kilépett a pártkörből és az új párt száma az Eötvös-frakczió hozzácsatlakozásával csakhamar 54-ra szaporodott. Kossuth Ferencz, ki addig kültagja volt a régi pártnak, szintén csatlakozott a kilépettekhez, kik elnöknek J.-ot választották. J. azonban 1895. decz. elején Kossuth Ferencz javára lemondott. Az interparlamentaris conferentián részt vett. Az ezredéves ünnepélyek alkalmából a korona s a koronázási jelvények vitelére kirendelt országgyűlési küldöttségnek tagja volt. A képviselőház minden nevezetesebb bizottsagának felváltva volt tagja.
Czikkeket írt a fővárosi politikai lapokba s az Arad és Vidékébe (1881–85 a közigazgatási s vizi ügyekben), az Alföldbe (1881), a Marosba (1886). Programmbeszédei, beszámolói, megyei s városi gyűléseken mondott beszédei: Arad és Vidékében (1881–1896); az Alföldben (1882), a Marosban (1881. 52., 1882. 19., 1884. 41., 1886. 19., 33. 1886. 37. sz.); az Egyetértésben (1885. 292. sz., 1888–1891. ápr. 23., máj. 10. és 326., 332. sz., 1894. ápr. 12., 1895. 143., 146. sz., 1896.): a Nemzetben (1891. 327. sz.); a Budapesti Hirlapban (1891. 118. sz. 1894. 113. sz. Az agrar socialismusról), a M. Hirlapban (1895. 53. sz.), a Makói Hirlapban (1894. 102. sz., 1895. 22., 42. sz., 1896. 85., 86., 88., 103. sz.) Országgyűlési beszédei a Naplókban (1884–87. I. II. költségvetés 1885-re, ált. és részl. VII. Indemnity 1886. jan.-márcz. hóra, VIII. költségvetés 1886-ra, részl., IX. Battonyai kincstári puszta eladása, interp., IX., X. Törvényhatóságok rendezése, XI. Községek rendezése; 1887–92. III. költségvetés 1888-ra, részl. Román határvillongások, IV. Halászat, VII. Véderő, IX. XI. Mezőhegyesi csatorna, interp., Költségvetés 1889-re, részl., XVIII. Sámson-apátfalvi főcsatorna beomlása, interp., XXIII., XXIV. Közigazgatás reformja, Házszabályok, Napirend, XV. Osztrák államvasút megváltása.)