nagyváradi püspök, szül. 1722. okt. 1. Ófalun (Szepesmegye), hol atyja K. Tamás a cs. kir. sóhivatal igazgatója volt; Bécsben a logicai osztályból 1744-ben lépett a jezsuita rendbe, mire Gráczban hallgatta a bölcseletet, Kassán a theologiát; Egerben töltötte a harmadik próbaévet; azután az ifjúságot tanította Esztergomban, Kőszegen, Gyöngyösön és Nagybányán. 1760-ban Trencsénbe küldetett az anabaptisták megtérítésére, hol katonai lelkész is volt. A budai egyetemen a bölcseletet tanította, honnét a Pálffy Lipót (később Alvinczy) gyalogezredhez ment tábori papnak, mely tisztét 14 évig nagy buzgalommal viselvén, a galicziai, lodomeriai s bukovinai tábori püspök főnöke vagy generalis vicariusa lett. 1780. máj. 18. Bródyban a II. Katalin czárnő látogatására induló II. József kiséretéhez mint lelkiatya csatlakozott. Pétervárt a czárnő drágakövekkel ékesített arany szelenczével ajándékozta meg. Aug. 7. Lembergbe érkezett és oroszországi útját báró Reviczkyhez aug. 23. intézett latin levélben írta le. A császár 1781. lembergi kanonokká nevezte ki; azután sem szünt meg minden szombaton a különböző vallásfelekezetűeket (deisták, csehek, huszsziták és zsidók), polgári s katonai betegeket és foglyokat, még a ragályos nyavalyákban sínlődőket is meglátogatni, vigasztalni s alamizsnával segíteni. 1787. aug. 20. II. József császár nagyváradi püspökké nevezte ki; szept. 7. indult székhelyére, okt. 17. Bécsbe érkezett, a császár 28. fogadta s értékes hintóval ajándékozta meg; okt. 29. utazott Pozsony felé s Győrben, Budán tartózkodván, nov. 24. érkezett Nagyváradra, hol püspökké fölszentelése 1788. ápr. 27. történt. Különösen jótékonyságáról tünt ki; püspöki megyéjében több helyen templomokat és lelkészi lakokat építtetett. A török háborúban II. József császárt pénzzel segítette s Ferencz királynak is a francziák ellen viselt háborúja alatt 12000 frt segélyt adott. Érdemeiért a rokon Kalathay és Szilvay (Gallovics) családok 1794. jan. 23. nemességet nyertek. Végrendeletében az özvegyek és más szegények részére alapítványt tett. Meghalt 1795. jún. 29. Nagyváradon. Kazinczy a következő két jellemző adomát írja róla: «Midőn Váradra leért, s kiszálla kocsijából, ez vala első szava a praefectushoz: Habet ne pecuniam in cassa, quia ego vix habeo grossum». «Egy pappal felült kocsijába, s Püspökibe kocsizott ki, s ott beszálla a biróhoz, s parancsolta feleségének, hogy főzzön ebédet, a milyet tud. A kálvinista biró s biróné soha sem tudta, mi ez, mert az előbbi püspökök szakácsok nélkül nem jártak ki Váradról, s a magok házaikhoz szállottak. Kalatai néhány nap mulva ajándékot külde ki, ezt írván saját kezeivel a borítékra: a püspöki birónak».
Pásztorlevele: Dilectis in Christo Filiis, Parochis, et Animarum Curatoribus, Salutem a Domino Sempiternam. Magno-Varadini, 1795. márcz. 27.
Oroszországi útjáról írt terjedelmes latin levelét először kiadta Keresztury Alajos (Hist. fund. episc. M.-Varad. II. 329. 1.), magyarúl pedig P. Thewrewk Miklós (a Tudom. Gyűjteményben 1823. X. 27–36. 1.), németül a Rieler, Oesterr. Archivjában (Bécs, 1831.) és a brassói Blätter für Geist, Gemüth und Vaterlandsliebeben (1841. 20. sz.)