Lónyay Gábor | Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József

Lónyay Gábor (nagy-lónyai és vásárosnaményi),

országgyűlési képviselő, L. Gábor főispán és báró Prónay Piroska fia, szül. 1805. okt. 4. Deregnyőn (Zemplénm.); iskoláit 1814-től Sárospatakon, a pozsonyi ág. ev. lyceumban, a késmárki collegiumban, végre a jogot 1823–24-ben ismét a sárospataki főiskolágan végezte, törvénygyakorlatát szülő-megyéjében és Pesten. Zemplénmegyében kezdte közpályáját, hol kiterjedt jószágokat bírt, 1826-ban mint aljegyző, 1827. mint szolgabiró, 1830-ban letevén hivatalát Deregnyőn gazdálkodott. Az 1835–36. országgyűlésre követül választották és e kitüntetés ismételten érte 1844. és 1847., valamint 1848-ban is, midőn a pesti parlament tagja lett s 1875-ig, 40 éven át folyton az is maradt. Egy alkalommal kormányhivatalt is viselt a magyar miniszterium rövid fennállása idejében, midőn ugyanis a cultusminiszteriumban protestáns osztályfőnök volt. A pozsonyi országgyűléseken az ellenzéki hazafi-pártnak egyik fontos és jelentékeny vezértagja, a legnagyobbak hű barátja volt s a nemzet átalakításában, a szabad elvek védelmében s érvényre juttatásában előkelő részt vett. Mint a Pesti Hirlap munkatársa a centralisatió kérdésében kifejtett meghasonlás alkalmával az új szerkesztés alatti Pesti Hirlap tanai felé hajlott. Kossuth Lajosnak fiatal korában meleg pártfogója és szükség esetén családjának hű segítője volt. Országgyűlési írott tudósításai kiadását, melyek miatt Kossuth Lajos elítéltetett és fogságba került, első sorban ő tette lehetővé, s ő vezette be a fényes tehetségű de szegény sorsú ifjút az országgyűlési körökbe és nagybefolyású s tekintélyes hazafiak társaságába. Kazinczy Gábornak sógora s hű barátja volt, ennek nővérét Kazinczy Ottiliát bírván nőül. Ennek révén jött összeköttetésbe az irodalommal és ennek munkásaival, kiket gyakran látott vendégszerető asztalánál. 1830-ban ő volt az országos gazdasági egyesület 131 alapítójának egyike s ez időtől fogva 1867-ig, eleinte mint egyes osztályok elnöke, majd mint az egylet alelnöke és végül első elnöke vett részt annak üdvös munkáiban; e díszes székéről csak 1876-ban mondott le élemedett kora miatt, de azontúl is teljes buzgalommal és kitartással viselte egyes osztályok elnökségét. 1860-ban az erdélyi gazdasági egylet is tiszteleti tagjává választotta. 1860 után Ung vármegye főispánságával lett megkínálva, de ezt mint akkor nem teljesen törvényes és alkotmányos hivatalt el nem fogadta. Nejét 1883. decz. 5. elvesztvén, ennek és egyetlen Ödön fiának kora halála megtörte. Meghalt 1885. aug. 5. a teplitzi fürdőben, hol szívszélütés okozta halálát.

Czikkei a Pesti Hirlapban (1841-től, a legfontosabb közjogi s politikai kérdésekről, 1841. 170. sz. Képviselet, 1842. 122. sz. Örökváltság sat.); a Gazdasági Lapokban (1852. Pest, ápr. 24., 1853. A magyar marha tejelési tekintetben, 1854. A takarmányszerek minő viszonyban állanak a trágyakészítéshez, különösen a trágya minőségéhez, 1855. Trágyaszerek, 1857. Egy jól rendezett s intensiv mívelt jószág Bajorországban, 1858. A magyar marha tejelési tekintetben, Mezőssy Lászlóhoz a hegyaljai társulatról, 1861. könyvism., 1862. A váltógazdaságról, a bel- és külterjes földmívelésről, 1863. Az országos magyar gazdasági egyesület igazgató választmnyához intézett előterjesztés a magyarországi erdők fenntartása, a községi erdők feletti felügyelet, s a faültetések érdekében, 1864. A szarvasmarhatenyésztés Magyarországban, A hevesmegyei gazdasági egyesület utmutatása állataink teleltetésére nézve, és az okszerű táplálási tan jelen álláspontja, 1867. A gazdasági levelek írójához); az Erdőszeti Lapokban (1863. L. Gábornak az orsz. m. gazdasági egyesület folyó évi júl. 5. tartott igazg. választmányi ülésében felolvasott előterjesztése, a magyarországi erdők fentartása, a községi erdők feletti felügyelet s a faültetések érdekében, A magyar erdészeti egylet emlékirata L. előterjesztésére); az Egyesületi Közlönyben (Elnöki jelentés a gazdasági egyesület 1870. febr. 13. tartott közgyűlésén, 1871. Az orsz. m. gazdasági egyesület kérvénye a képviselőházhoz a gazdasági tanintézetek vezetése, a gazdasági oktatás ügyének kérdése és külön földmívelési miniszerium fölállítása tárgyában); a P. Npalóban (1880. 159. sz. Kossuth elfelejtet leveleiről és az Országgyűlési Tudósítások keletkezéséről); a Hazánkban (IX. 1888. L. naplója 1836–1837-ből.)

Országgyűlési beszédei az egykorú politikai lapokban és a Naplókban vannak.

Munkái:

1. A mezőgazdaság tankönyve. Pabst Henrik Vilmos után a 3. kiadás szerint. Pest, 1852–54. Négy kötet. (l. Növénytermesztés, 1. rész. Általános növénytermesztés, 2. rész. A mezőgazdasági növénytermesztés 1852. II. 1. rész Állattenyésztés: A mezőgazdasági háziállat-tenyésztés mellékczímmel 1853., IV. Növénytermesztéstan. I: rész. Általános növénytermesztés, Mezőgazdasági üzlettan mellékczímmel 1854. A teljes munka czímbeosztása hibás.)

2. Jószágrendezésről, L. levelei Korizmics Lászlóhoz. U. ott, 1884. (A Gazdasági Lapokból külön kiadás.)

Kőnyomatú arczképe: Molnár J. ajza 1858., nyomt. Rohn Pesten és Fischer János L. rajza. Mahlknecht C. metszette.

Ujabbkori Ismeretek Tára V. 262. l.

Ország Tükre 1863. arczk.

Vasárnapi Ujság 1870. 14. sz. arczk., 1878. 17. sz. L. és neje arczk.

Figyelő V. 1878. 382. l.

Lehoczky Tivadar, Beregvármegye monograph. Ungvár, 1881. II. 146. l.

Pesti Napló 1880. 149. sz. (Kossuth levele 1833. L.-hoz), 1885. 32. sz. (Nekr.)

M. Könyvészet 1884.

Szinnyei Könyvészete.

1885: Egyetértés 215. P. Napló 214. Nemzet 214., Fővárosi Lapok 185. sz.

Galgóczy Károly, Az országos m. gazdasági egyesület Emlékkönyve. Bpest, VI. 1891. 1–19. l.