Salamon Lajos (alapi)
Salamon Lajos (alapi)
S. Ignácz és Vörös Kata fia, országgyűlési képviselő és birtokos, született 1812-ben Székes-Fejérvárt; a gymnasiumi éveket szülővárosában, a bölcseleti és jogi tanfolyamot pedig a pesti egyetemen végezte. 1838-ban jurátusnak esküdött fel Pozsonyban és az akkori ifjúsági szabadelvű mozgalmakban élénk részt vett. A politikai élet nyilvános terére 1837-ben lépett, midőn igen erős állást foglalt el megyéjében az ó-konservativek ellenében. Ellenfelei minden erejüket kifejtették czéljainak meghiusítására, így már 1839-ben egy igen zajos jelenetet idéztek elő ellene és pártja ellen a megye bizottmányi ülésében. Megkezdődtek az üldözések, vizsgálatok, elfogatások. S. is «poena infamiae» a kir. táblán megactióztatott, azonban az 1841. országgyűlés ez actio alól felmentette, ő pedig tovább erélyes kitartással működött a megkezdett irányban. Pártja 1843-ban alispánnak léptette föl; azonban Cziráky Antal gróf jónak látta a candidatióból őt kihagyni. 1848-ban Fehérmegye vaáli választókerületében egyhangúlag országgyűlési képviselőnek választatott s 1849-ben ő volt egyike a legelső kormánybiztosoknak, kiket az akkori kormány a horvátok beütésekor a haza védelmére teljhatalommal kiküldött. A szabadságharczban törvényhozói állása mellett mint a szabadcsapatok vezére küzdött a betörő ellenség ellen és az ozorai ütközetben ő fegyverezte le Roth és Filippovics seregeit. Később megbízatásából visszatérve az országgyűléssel és a kormánynyal együtt ment Debreczenbe, Szegedre és Aradra; ezen útjain és későbbi bujdosásában is neje Horváth Flóra mindenütt híven követte, karján akkor még csecsemő fiával Zoltánnal. A fegyverletétel után bujdokolt, többnyire alapi birtokán és az 1850. amnestia kihirdetése után is 1861-ig u. ott tartózkodott. 1861. a vaáli kerület ismét őt választotta képviselőnek, hol a határozati párt híve volt; ugyanekkor Fehérmegye első alispáni székébe is őt helyezték. 1863-ban az Almásy-féle ügyben ő is elfogatott és 101 napig volt a Károly-kaszárnyába zárva; azonban egyszer csak minden ítélet nélkül szabadon bocsáttatott. 1865., 1869. és 1872-ben ismételten a vaáli kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek és a szabadelvű ellenzék soraiban foglalt helyet. Mint gyakorlott törvényhozó a nyilvános üléseken is gyakran felszólalt; a vallásügyi vita alkalmával az ő beszéde egyike volt azoknak, melyek a katholikus autonomiai ügyre világot vetettek. Meghalt 1888. okt. 11. Alsó-Alapon.
Czikkei az ellenzéki lapokban, országgyűlési és programmbeszédei a Naplókban és az egykorú hirlapokban jelentek meg.
Nagy lván, Magyarország Családai X. 14. lap.
Igazmondó 1870. 18. sz. arczképpel és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
