Sárkány József (ilenczfalvi),
Sárkány József (ilenczfalvi),
a budapesti kir. itélőtábla alelnöke, szül 1828. febr. 27. Duna-Egyházán (Pestm.); iskoláit az aszódi gymnasiumban végezte, hol Petőfi Sándornak volt iskola- és lakótársa. Az ügyvédi oklevél elnyerése (1847) után a közszolgálatot Pest vármegyénél kezdte meg. 1848-ban pestvármegyei követek kiséretében a pozsonyi országgyűlésre küldetett, hol Kossuth Lajos követi irodájának volt a főnöke. Mikor Kossuth pénzügyminiszter lett, Sárkányt elnöki fogalmazójának nevezte ki, de ez állásában csak rövid ideig maradhatott, mert, mint hadkötelezett, honvéddé lett és a hadügyminiszterium felhívására a hadbirói vizsgát kitűnő sikerrel letevén, a 39. sz. magyar gyalogezrednek hadbirájává nevezték ki s innét az Aulich tábornok parancsnoksága alatt állott második hadtest táborkarához törzshadbirói minőségben igazságügyi főnökké léptették elő. Ezután, saját kivánságára, századosi rangban a Don-Miguel sorezred 1. zászlóaljához helyezték át, majd az 1849. aug. 3. komáromi kirohanáskor a csatatéren, hol három sebet kapott, őrnagygyá lépett elő. A komáromi kapituláczió után Angol-, Franczia-, Németországban és Hollandiában tartózkodott és a jogi tanulmányoknak élt; visszatérte után pedig 1850-től mint ügyvéd működött. Mint kitűnő jogász csakhamar több uradalomnak lett jogügyi igazgatója, pénzintézeteknek és társulatoknak jogtanácsosa és több hazai vállalat igazgató-választmányának tagja. Pest városa képviselőtestülete tagjává s az ő kezdeményezésére alakult első ügyvéd-egyesület egyhangúlag alelnökévé választotta. 1869. máj. 10. az igazságügyminiszter a m. kir. ítélőtáblához biróvá nevezte ki s e hivatalán kívül mint a pestkerületi esküdtszéki sajtóbiróság teendőivel megbízott táblai küldöttség elnöke működött. 1869. nyarán hosszabb utazást tett, különösen a börtönügyet tanulmányozva, több időt töltött Münchenben és Párist is meglátogatta. 1871. a pesti kir. törvényszék elnökévé nevezték ki. Mint miniszteri biztos ő szervezte a budapesti kir. törvényszéket, melynek 1872. jan. 1-től 1875. okt. 20-ig elnöke volt. E minőségében különös érdemeket szerzett a budapesti ügyvédi kamara, a közjegyzői kamara szervezése és a főváros pesti részének telekkönyvi átalakítása körül. 1875. a budapesti kir. ítélőtábla egyik tanácselnökévé nevezték ki. Munkásságának jutalmául kapta 1876. febr. 2. a Lipót-rend lovagkeresztjét. 1886 végén a bpesti kir. tábla alelnökévé nevezték ki és 1887. jan. 3-tól a büntető szakosztályt vezette. Jelentékeny részt vett a magyar büntető törvénykönyv javaslata feletti bizottsági tárgyalásokon. A sajtótörvény reviziója iránt javaslatot dolgozott ki. 1884-ben elnöke volt a szerzői jogról szóló törvényjavaslat feletti tanácskozásnak és ezt 27 ülésben vezette. A budapesti ág. ev. magyar egyháznak több mint másfél évtizeden keresztül világi felügyelője volt. Választmányi tagja volt a magyar jogász-egyesületnek, alelnöke az országos jogászgyűlés állandó bizottságának, bizottsági tagja a székesfőváros és Pestvármegye tövényhatósági képviselőtestületének. 1901. márcz. 21. nyugalomba vonult. Meghalt 1903. deczember 6. Budapesten.
Irodalmi munkásságáról a szaklapok és magyar jogászgyűlés évkönyvei tesznek tanuságot.
Czikkei a Jogtudományi Hetilapban (1866. Adalék a vámok történetéhez, A jelzálogra vezetett kielégítési végrehajtás eseteiről); a Jogtudományi Közlönyben (1876. Büntetőtörvénykezésünk multja); a Nemzetben (1888. 97. szám. Levele Trefort miniszterhez: Esterházy gróf emlékezete).
Budapesti Közlöny 1869. 107. sz.
Fremdenblatt. Wien, 1869. 313. sz.
Magyarország és a Nagyvilág 1872. 1. sz. arczk.
Vasárnapi Ujság 1887. 1. sz. arczk.
Ország-Világ 1889.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 540. l.
Budapesti Hirlap 1903. 337., 338. sz. és gyászjelentés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
