Balaton melléki viselet
Balaton melléki viselet: a Balaton-parti lakosság öltözködése. A Balaton északi és déli partján lakók öltözete közt már a múlt század első felében különbségek jelentkeztek, a Balaton-felvidék népének ruházata már akkor részben a polgárosodás útjára lépett. De meglehetős különbségek voltak a nemes községek és a jobbágyfaluk lakóinak ruházata közt is. A nemes helységekben a férfiak kék, „magyaros” öltözetben jártak, a nők pedig, különösen a fiatalok divatosan, „városiasan” igyekeztek öltözködni. A jobbágy szűrben, ködmönben járt; a férfiviselethez tartozott az ing, a bő, nagy rojtú vászongatya, a nagy karimájú kalap, a bunda vagy a vörös posztórátéttel díszített fehér szűrköpönyeg. A férfiing csak derékig ért. Szerették a minél több szélből készült gatyát. Az ing fölé kék vagy fekete posztómellényt (pruszlikot) húztak, ennek háta zsinórozott volt. A pruszlik fölé került a különböző formájú és nevű kabát, a dolmány és a posztó mándli. Télen hímzett és bőrrátétes birkabőr → ködmönt (kisbundát, bekecset) viseltek. A szűcsipar termékeit jobbára Somogyban készítették. A ködmönt férfi-nő egyformán viselte, különösen a női ködmönök voltak gazdagon hímzettek. A → suba viselése a századfordulón már eltűnőben volt. A legszebb ruhadarab a → cifraszűr volt. A pásztorok még a századfordulón is bocskorban járhattak, de elterjedt a csizmaviselet. – A múlt század közepén a férfiaknál divat volt a hosszú haj, csimbókos hajú férfi még századunk elején is akadt. Változatos volt a kalapviselet, régebben a széles peremű vagy cilinder formájú kalap volt a divatos, ilyent elsősorban pásztorok viseltek. Télen a báránybőr süveg, helyenként a vidrabőr sapka terjedt el. A pásztorviselet részben különbözött a falusiak viseletétől, lényegében azonos volt a → bakonyi pásztorviselettel. – A régi női viselet egy érdekes darabjáról, az asszonyok nagy, asztalkendő módjára összehajtott és az arcot beárnyékoló, hátul a vállra boruló fejkendőjéről legkorábban 1818-ból van adatunk. E mediterrán jellegű női fejviselet a múlt században a Dunántúl nagy részén elterjedt. A péntő (→ pendely) szoknyaszerű fehér vászonruha. Fölé öltötték a szoknyát. A szoknya és pruszlik összedolgozásából lett a köcölle, amelyet már hosszú női inggel viseltek. Később megjelent a női ujjas, a rékli és a kacabajkó. Jobb módú asszonyok prémes mentét hordtak. Bikessy 1820-ból származó, balatonfüredi női viseletet ábrázoló rajzai szerint már akkor elterjedt a színes harisnya s a női félcipő. A bő szoknyás viseletet is hamar a polgárosult szűk szoknya váltotta fel. De a Balaton környékén bizonyos népviseleti rezervátumok találhatók, ahol a régebbi népviselet bizonyos darabjai napjainkig fennmaradtak. Ilyen népviseleti rezervátum Sármellék, Zalavár és környéke, itt megmaradt a bő szoknyás, ingvállas, főkötős viselet. A legszembeszökőbb darab az igen díszes fejkötő. – Nagy hírnévre tett szert a somogyi oldalon négy (eredetileg horvát-szlovén telepítésű) falu, Tótszentpál, Varjaskér, Buzsák, Táska hímzése és rátétes munkája. – Irod. Jankó János: A Balaton melléki lakosság néprajza (Bp., 1902); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (III–IV., Bp., 1911–12); A Balaton környék népművészete (Balatoni könyvek, II., Bp., 1943); Vajkai Aurél: Balatonmellék (Bp., 1964).
Vajkai Aurél
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
