börtöndal, börtönének
börtöndal, börtönének: a → munkásdal egyik válfaja, szabadságuktól politikai okokból megfosztott rabok fogságáról és eszméiről szóló ének. Történelmi elődje a → rabének, műfajilag azonban alig van kapcsolat közöttük. A börtöndalt a háborús → hadifogolyénekkel is csak a még alig ismert lágerdal (pl. Ameddig a szemünk ellát, Tüskésdrót mögött a tábor…) köti össze. Közvetlen előzményei a korai munkásmozgalomhoz kapcsolódnak (Búsan, búsan leng a szellő keletnek, Tolonckocsin harminc munkást kísérnek…), de a börtöndalok zöme 1919–1945 között keletkezett. – 1. Egyik csoportjuk korabeli → népdal átalakítása, példái a → bányászdalok között találhatók (Jaj, Istenem, hol fogok én meghalni, Hol fog az én piros vérem kifolyni? A tarjáni nagy fogdában a vaságyon; Márianosztra körül van kerítve…). Népies → műdalok dallamára is húztak új szöveget (Budapesten végestelen végig, Kommunista rabokat kísérik; Söprik a nosztrai utcát, Jönnek már a kommunisták…). – 2. Az előző csoportnál tudatosabbak az egyéni alkotások, a szerzők rendszerint ismert dalok dallamára írták szövegeiket. Így többek között Hidas Antal (Este van már, késő este, Az én apám mégis messze…), Szatmári-Szatyi Sándor (a Dal Sztyenka Razinról vagy utóbb Valahol a Volga mentén ... dallamára) A Margit körúti fogházban ... kezdetű lírai balladája, melynek idők folyamán több változata is keletkezett; az 1., 2., 4. és 6. versszak (Margit körúti fogházban; A folyosón zaj hallatszik; Újra nyílik most az ajtó; Emeld fel a fejed, elvtárs!…) volt a legnépszerűbb. Ennek hatására született egy romániai magyar börtöndal (Süvít a szél a Doftanáról...). Valószínűleg jugoszláv eredetű az ún. Csillagbörtön-dal (Elvtárs, mi bántja szíved?…). Dallam nélküli börtönverseket is ismerünk (Cegléd városának a keleti szélén; Kilenctizenkilenc őszi hónapokban…), ezek a szóbeliségben nem terjedtek ugyan el, de dokumentum-értékük pótolhatatlan. A börtöndalok természetesen a börtönbeli szenvedésekkel foglalkoznak legtöbbet (Harminc munkás sínylődik a börtönbe, Éjjel-nappal étlen-szomjan szenvedve; Temesvárról jajszó repül...), hangvételük mégis bizakodó (Elmúlik majd az átok, Elmúlik a szenvedés; Kinyílnak majd a börtönök, Szabad lesz újra a nép…). – Irod. T. Szerémi Borbála: Magyarországi munkásdalok (Bp., 1955); Pálinkás József: Népünk szabadságmozgalmának dalai (Bp., 1959); Szatmári Antal–Pálinkás József: Hej, kenyér, barna kenyér (Bp., 1964).
Katona Imre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
