csontmunka | Magyar néprajzi lexikon

Full text search

csontmunka: parasztok, pásztoremberek által csontból készített egyszerű használati eszköz, pl. → gatyamadzaghúzó, a jószág orvoslására használt nyűvező, ár, guzsalyszeg. Az utóbbiakat a szlavóniai magyarok csontnak nevezték, ami a csont efféle használatának régiségére mutat. Készültek csontból sípok, botfejek, fogantyúk, az utóbbiak esztergálva is, valamint → késes és → fésűs iparosok munkájaként. Díszítés nélkül vagy díszítetten faragták a → kupáncsokat, tarisznyára való csontcsatokat, csontgyűrűket, gombokat. A csontot használták ostornyelek, → pásztorbotok, → borotvatokok, késnyelek berakására, különösen az → alföldi pásztorművészetben. Kivételesen faragtak belőle sótartót (Barna János). A csontmunka múltjáról tanúskodnak a honfoglaló magyarok régészeti hagyatékából és középkori ásatásokból ismert öltözetdarabokat, íjakat, nyergeket díszítő, véséssel, karccal mintázott csontlemezek, csontfésűk, tűtartók.