dunántúli táncok
dunántúli táncok: A Dunántúl tánckultúrája sok helyütt – különösen a D-Dunántúlon – régies vonásokat őriz. A dunántúli táncok sajátosságai a Kisalföld, a Ny-i palócvidék és a D-i Duna mente táncaira is jellemzőek. A → karikázó leggazdagabb, több részes változatai a legutóbbi időkig a D-Dunántúlon éltek. A két keresztezett bot felett járt → kanásztánc főleg a D-Dunántúlon, a → söprűtánc pedig inkább a Kisalföldön szokásos. A másutt ritka → üveges tánc is a Dunántúlra jellemző. A kanásztánccal rokon régies → ugrós különböző fejlettségű táji változatai mindenütt megtalálhatók. A kötött szerkezetű → körverbunk a Kisalföldön honos, a szabályozatlan → szóló verbunkok gazdagabb változatai pedig a Sárközben, a Duna mentén éltek. A D-Dunántúlon a verbunk hiányzott a tánckészletből, ill. nevét és szerepét a kanásztánc vagy ugrós vette át. A dunántúli verbunkok formakincse egyszerű, a csizmacsapás ritka. A lassú és friss → csárdás motívumanyaga élesen elválik. Ez összefügghet azzal, hogy néhol (Sárköz, Duna mente, Szigetköz) a → táncrend korábban csak a lassú verbunkból és a friss csárdásból állt. A verbunk helyét csak a század eleje körül foglalja el a másutt általános lassú, olykor a férfitánc nevét is átvéve. A későn elterjedő, lekopott lassú csárdás már nem érte el más vidékek régibb lassúinak formai gazdagságát. A friss csárdás motívumkészlete viszont gazdag: buktatós egylépés, aprózó-kopogók, lippentős-mártogatós, páros forgás, valamint a játékos-csalogatós párelengedés a legjellemzőbb mozzanatai. A csárdás zenekíséretéül javarészt új stílusú népdalok és népies műcsárdások használatosak. A tánc tempója a Dunántúlon a leggyorsabb. A → lakodalmi táncok bősége a Dunántúl jellemző vonása. A szertartásos, játékos és szórakoztató, valamint menettáncok (É-on a menyasszonyfektető → gyertyás tánc, Ny-on a → Bene Vendel tánca és a → mozsártánc, D-en pedig a → gazdasszonyok tánca, a lakodalmi → mars) mellett a régi általános táncfajták (kanásztánc, ugrós, verbunk) használata is mindinkább a lakodalomra korlátozódott az utóbbi évtizedekben. (→ még: táncdialektus) – Irod. Morvay Péter–Pesovár Ernő: Somogyi táncok (Bp., 1954); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A–B, Bp., 1955–56); Pesovár Ferenc: Fejér megyei népi táncok I. Alapi táncok (Alba Regia, 1960); Pesovár Ernő: A simonfai verbunkok formai elemzése (Népr. Ért. 1961); Katona Imre: Sárköz (Bp., 1962); Martin György: Motívumkutatás – Motívumrendszerezés. A sárközi-dunamenti táncok motívumkincse (Bp., 1964); Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok (I–IV., Bp., 1970); Pesovár Ernő: Tánctörténeti emlékek Vas megyéből (Szombathely, 1971); Martin György: The Relationship between melodies and Dance Types in the Volume VI. of CMPH (Studia Musicologica, 1972).
Martin György
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
