életre-halálra jó barátok
életre-halálra jó barátok: → hiedelemmese. Cselekménye: Két jó barát megfogadja, hogy egymás lakodalmára még a sírból is elmegy. Az egyik meghal, a másik lakodalmára készül, s elmegy a temetőbe a sírhoz, barátját meghívni. Az meg is jelenik: eszik-iszik, de barátján kívül senki nem látja, a vendégek csak annyit látnak, hogy a hely az asztalnál üres, s az étel-ital fogy. A halott is meghívja az élőt a maga túlvilági lakodalmára. Az ott marad, míg három nótát el nem játszanak: ez 300 év. Kap egy követ (inget), míg azt a szájában (magán) tartja (s túlvilágjárásáról nem beszél), nem hal meg. Végül az ing elkopik (a parancsot áthágja) s hamuvá válik. (AaTh 470.) Valamennyi nyomtatásban megjelent és kéziratból ismert magyar népköltési változat a 20. sz.-ban került feljegyzésre, a változatok egy része interferál a → halott vőlegény típussal. Az európai exemplum gyűjteményekben a 13. sz. óta ismeretes, nálunk Dégh Linda az Érdy-kódexben lelt első írásbeli nyomára. Sajátos, hogy az ismert magyar változatokból hiányoznak az → angyalbárányok vagy a → halkisasszony típusok egyes változataiban és a → Júlia szép leány balladájában oly költőien ábrázolt túlvilági látomások, mesemondóink inkább azt hangsúlyozzák, hogy a halottak birodalmában töltött órák az élők világában száz éveket jelentenek, s aki egyszer ott járt, az ezen a földön emberi életet többé nem élhet (→ halhatatlanságra vágyó királyfi, a). A hasonló alapgondolatú „A szerzetes és a madár” típusnak (AaTh 471A) is van szájhagyományunkban Gáspár S. Antal repertoárjában egy szemmel láthatólag vallásos ponyváról származó változata („Elmélkedő Konrád”.) Katona Lajos még Radó Antal hasonló témájú költeménye alapján kíséri végig a típust a magyar és az európai exemplumgyűjteményeken. Ez a téma is túlmutat a keresztény középkoron (Don Juan). (→ még: túlvilágjárás) – Irod. Katona Lajos: Régi gyöngyök új foglalatban III. A mennyei madárka (Irodalmi Tanulm. II., Bp., 1912); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (II., Pécs, 1940); Dégh Linda: Pandur Péter meséi (I–II., Bp., 1941–1942; UMNGy III–IV.); Ranke, K.: Schleswig-Holsteinische Volksmärchen (II., Kiel, 1958); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Béres András: Rozsályi népmesék (Bp., 1967; UMNGy XII.); Ó Súilleabháin Seán – Christiansen, Reidar Th.: The Types of the Irish Folktale (Helsinki, 1967; FFC 188); Tubach, F. C.: Index exemplorum (Helsinki, 1969; FFC 204.); Petschel, Günter: „Freunde im Leben und Tod” (AaTh 470) (Fabula, 1971. 12. Bd.).
Kovács Ágnes
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
