etnoszemiotika
etnoszemiotika: minden, az adott kultúrában valaha is intézményesült és működő jelrendszer vizsgálatával foglalkozó szemiotikai résztudomány. Olyan tudományok közötti területet fog át, amely egyfelől része az → etnográfiának, másfelől pedig a szemiotikának, a jelek általános tudományának. Bár története több száz évre nyomon követhető a filozófiatörténetben, újkori fellendülése csak a hatvanas években következett be, az ún. → kommunikáció-kutatás egyik eredményeként fordultak a legkülönfélébb jelrendszerek, más szóval kódok (pl. → gesztus-nyelv, tánc-nyelv, viselet-, a költői nyelv stb.) kutatása felé a SZU-ban éppenúgy, mint az USA-ban és számos európai országban. Az etnoszemiotika terminus megjelenésének időpontját a néprajzi szakirodalomból pontosan ismerjük. 1971-ben egy szovjet, egy francia és két magyar tanulmány foglalkozott az etnoszemiotika kutatási területének, körülhatárolásának kérdéseivel. Mivel a szemiotika a társadalom minden jelszerű megnyilvánulásával foglalkozik, az etnoszemiotikát is elsősorban a kulturálisan összetartozó közösségek életének jelként, jelrendszerként értelmezhető viselkedési formái érdeklik. A jelrendszereket a közvetítő közeg jellege szerint két nagy csoportba oszthatjuk: ezek az auditív és vizuális jelek. Az előbbiekhez tartoznak a beszéd, a zene (ezek köznapi és ünnepi formái), míg az utóbbihoz a díszítő és ábrázoló művészetek, valamint a mozgásművészetek (a tánc, a gesztusok, a távolságtartás öntudatlan jelei). Az egyes kultúrákban ezeknek a kódoknak az egymásmellettisége figyelhető meg (pl. egy lakodalmi → szokásban egymás mellett és egyidőben, egymást átszőve hatnak a zene, a tánc, a költői szöveg, az étkezés, az ülésrend, a gesztusok jelrendszerei). Ezek pontos működésének, egymásra hatásának vizsgálatát a szemiotika terminusainak segítségével szabatosan el lehet végezni, mert az etnoszemiotika is megkülönbözteti az általános szemiotika három fő részterületét, amely egyben az elemzés feladatait is kijelöli: a jelek egymáshoz rendelésének szabályaival a szintaxis, a jelek jelentéseivel a szemantika, a jelek társadalmi használatával a pragmatika foglalkozik. A kultúra egészének mint információtároló jelrendszernek a vizsgálatát tűzte ki célul az ún. kultúra-szemiotika irányzata, amely teljes kidolgozása esetén az etnoszemiotika meta-elméletévé lehet. – A hazai néprajzi kutatásban is megkezdődött az etnoszemiotika elméleti kereteinek, problematikájának és a konkrét elemzések módszertani alapjainak kidolgozása. Kísérletek születtek pl. a tulajdonjegyek, a fejfák, a hiedelmek, a proverbiumok, a népdalok, népmesék és népművészetünk szimbólum-rendszerének feltárására. – Az etnoszemiotika irányzata az 1970-es évek jellegzetes módszertani irányzata volt. – Irod. Approaches to Semiotics (szerk. Sebeok, Th. A.–Bateson, M. K.–Hayes, A. S., London–The Hague–Paris, 1964); Jakobson, R.: Hang-Jel-Vers (Bp., 1969); Bogatirev, P. G.: The Functions of Folk Costume in Moravian Slovakia (The Hague, 1971 (1937); Mallery, G.: Sign Language among North American Indians (The Hague-Paris, 1972 [1881]); Lotman, Ju. M.: Szöveg, modell, típus (Bp., 1973); Gunda Béla: Sex and Semiotics (Journal of American Folklore, 1973); De Vries, A.: Dictionary of Symbols and Imagery in Western Civilization (Amsterdam–New York, 1974); A jel tudománya (szerk. Horányi Özséb–Szépe György, Bp., 1975); Jel és közösség (szerk. Szépe György–Szerdahelyi István–Voigt Vilmos, Bp., 1975).
Hoppál Mihály
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
