fürdés

Full text search

fürdés: 1. tisztálkodás; – 2. a népszokások gyakori rítusa, ill. rítuseleme; a népi gyógyászat alapvető mágikus eljárása. A jelképes „tisztulást”, egészségvarázslást és szépségvarázslást szolgáló fürdés és mosdás legfontosabb időpontja a nagypéntek volt, de újév, vízkereszt, húsvét és Szent György napjához is fűződött ilyen szokás ( katartikus rítusok); és nevezetes ilyen alkalom volt az újszülött első fürdetése ( fürösztés). Mindezek elsősorban a víznek régóta tulajdonított gyógyító-tisztító erején alapultak, de gyakran kaptak szerepet bizonyos vízbe helyezett mágikus tárgyak is (pl. szépségvarázsló mosakodás almáról, újszülött fürdővizébe helyezett tojás, só, vastárgyak stb.). A gyógyító célú fürdés esetén elsősorban ezeken és a fürdés mikéntjén volt a hangsúly. Ez lehetett önálló művelet is, gyakran azonban más gyógyító eljárásokkal társult. Pl. a szemverést gyógyító fürdés többnyire vízvetés vagy a mérés kísérő eljárása; önálló eljárás volt viszont gyakran az agos gyerek fürdéssel való gyógyítása, továbbá a különböző ízületi bántalmakra és bőrbetegségekre használt fürdés (pl. tarlóvaras beteget tarlófőzetben, keléseset szénamurva főzetében, ótvarast széksós vízben, bárányhimlőst dohánylevél főzetében, sebes bőrű beteget bab, kukorica, krumplihaj főzetében fürdettek stb.). A fürdővízbe helyezett hatóanyagok sora igen változatos (régen is az volt a boszorkányperek tanúsága szerint); növényi, állati és ásványi eredetű termékek egyaránt szerepeltek (csalán, agyagos föld, kékkő, harmat, cserefahéj, libaláb stb.). Gyakran tisztán mágikus jellege volt a vízbe helyezett tárgyaknak: pl. kilenc sírról hozott fű, kilenc vakondtúrás földje, hétféle szemes termény, talált lópatkó, úrnapi sátorfű stb. Legkimódoltabb országszerte a szemverést gyógyító fürdés volt, de más betegségek kapcsán is sokféle mágikus kísérőcselekménnyel találkozunk. Ilyenek pl.: szótlanul hozott víz, madár át nem repülte folyóból hozott víz, a művelet háromszor vagy kilencszer való elvégzése vagy imával, keresztezéssel, köpéssel, ráolvasással való kísérése. Sokszor előírt sorrendben kellett a beteg tagjait lemosni; néha csak – jelképesen – homlokát és nyelvét kenték meg vízzel. Gyakran ivott is a beteg a fürdővízből. Elterjedt kísérője volt a gyógyító fürdőnek (főleg gyereknél) a pendely vagy kötény visszájával való letörlés, valamint a fürdővíz járatlan helyre öntése (nehogy a betegség a belelépőre ragadjon). – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Szendrey Ákos: Az életvize karácsonyi népszokásainkban (Ethn., 1940).

Gyógyító fürdő készítése. A patakról hozott kövekre öntik a vizet (Szuhahuta, v. Heves m.)

Gyógyítás fürösztéssel (Szuhahuta, v. Heves m.)
Pócs Éva

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT