kalocsai szállások
kalocsai szállások: napjainkban négy község (Szakmár, Homokmégy, Drágszél, Öregcsertő) és Kalocsa város kötelékébe tartozó, állandóan lakott apró települések neve. A 18. sz.-ban és a 19. sz. első felében azonban → tartozéktelepülések voltak. A kalocsai lakosság határbeli → szálláskert-csoportjaiként élték életüket. Kalocsa város mocsarak közti szigeten feküdt, kezdetben bérelt, majd állandóan birtokolt külső határa is kisebb-nagyobb szigetekből állt. Így a lakóváros mellett nem lehetett és nem volt ésszerű létrehozni a szálláskerteket. A kalocsai jobbágylakosság gazdasági telephelyeit kint a határban alakította ki pusztánként csoportosítva. A szállásépületek szántóföldektől külön álló kis beltelkeken álltak. Csoportos építésük földrajzi, úrbéri és határhasználati okokkal magyarázható: a dunai árvizek miatt csak emelkedettebb térszintű helyekre lehetett építeni. Kalocsa határának paraszti használatú területe jobbágyföld volt. Ez a körülmény, valamint a 20. sz.-ig fennmaradó nyomáskényszer lehetetlenné tette a határbeli üzemhelyek széttelepítését. A 18. sz.-ban létrehozott pusztai szálláscsoportokon kezdetben csak ideiglenesen tartózkodott kint a kalocsai nép. A családok városi házukban laktak. A szállásra csak a legfontosabb munkák idején mentek ki. Az állatokat általában férficselédek gondozták. Később megnőtt a kinttartózkodás ideje. Sokan kiköltöztek, és csak ünnepeken, piaci napokon jártak a városba. A 19. sz. második felében uralkodóvá vált a kintlakás. A szállások tartozéktelepülésekből állandóan lakott kis falvakká váltak. Hosszas harc után 1898. jan. 1-én két községbe szerveződve elszakadtak Kalocsától. – A kalocsai szállások és az anyaváros parasztnépe önálló néprajzi csoportnak tekinthető, amely nyelvjárásával, vallásával, összetartozása tudatával és híressé vált népi kultúrájával elkülönül környezetétől. A mintegy negyedszáz kisebb-nagyobb település lakosságát → potáknak nevezi a Duna melléki falvak és az Őrjegen túli homokhátsági területek népessége. (→ még: Kalocsai Sárköz) – Irod. Bárth János: Hanyik. A gazdálkodási mód és a települési forma összefüggése egy megosztott település rendszerében (Ethn., 1970); Bárth János: A kalocsai szállások településnéprajzi sajátosságai (Dissertationes Ethnographicae, 1973); Bárth János: A pota néprajzi csoport (Ethn., 1973).
Kalocsai szállások. Keserütelek utcás alaprajza 1869-ben
Kalocsai szállások. Felsőerek szállás alaprajza a 19. sz. végén. Az egykori halmazos elrendeződés emlékeként a szállási telkek szabálytalan tömböket alkotnak, az utcák nagy térségekké szélesednek
Kalocsai szállások. Szállási lakóépület homlokzata (Szakmár-Ludasszállás, Bács-Kiskun m.)
Bárth János
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
