karácsonyi népének, karácsonyi ének
karácsonyi népének, karácsonyi ének: az egyházi népének alkalmi csoportja, mely Jézus születéséről és köszöntéséről szól Mária, az angyalok, a pásztorok vagy ritkábban a hívek szájába adva. Az egyházi népének legnépibb és egyik legnagyobb csoportja, minden keresztény felekezetnél elterjedt. A többi ünnepkör népénekeitől elsősorban örvendező hangvételével tér el. A karácsonyi népénekek templomi szertartások vagy ünnepi szokások (→ betlehemezés, → kántálás stb.) keretében hangzottak el, sőt meg is jelenítették őket. Tartalom és alkalmak szerint csoportosíthatók. Jelentős részben a régibb réteghez tartoznak a népi jellegű betlehemi pásztorénekek (pastorellák), részben templomi, részben betlehemi énekek (Csordapásztorok midőn Betlehembe... 17. sz.; Pásztorok, keljünk fel!... 18. sz.; Mennyből az angyal lejött hozzátok; Pásztorok, pásztorok örvendezve... 19. sz.), melyek a többi betlehemi énekkel együtt a kisded Jézus köszöntéséről és megajándékozásáról szólnak (Hoztunk mindent, ott hattuk a nyájat...); a szegényes betlehemi istállót szembeállítják a gazdagok palotájával (Nem kell néki kastély, sem pedig kulcsos vár; Nincsen néki palotája, Sem aranyos nyoszolyája...), naiv realizmussal fejezik ki sajnálkozásukat (Nincs a Jézus ágyán paplan, Jaj, de fázik az ártatlan!; Nincs a Jézusnak bundája, Posztóba van bepólyázva; Vedd fel, juhász, a bundát, Takargasd be Jézuskát!...). Részben a pásztorénekekben felajánlják szolgálataikat (Meguntam a gazdám, más gazdához megyek, Engedd, hogy ezentúl a te szolgád legyek!...) és saját hajlékukat (Adtunk vóna jó ágyacskát, Tiszta, meleg szép szobácskát...). A → Mária-énekek különálló, alkalmi csoportja is Jézus egyszerű származását hangoztatja (Nem királyné a te anyád, Szolgálóbó löttem dajkád...); a 17–18. sz.-i → bölcsődalok barokkos gazdagságúak (Alugy, én penig éneklek, Mint méh körüled zengek; Aludj el magzatom, napom fénnye!...), s részben még a → virágénekek fordulatait őrzik (Alugy, édes Virágom, Zöldelló Rozmarinom!; Virágok virága, Hallgass szollásomra! Alugy! Alugy!...). – A karácsonyi népénekek jelentős része örömének; köztük van egyházi fogantatású ének (Én nagy vigasságot, örömet hirdetek; Vígan zengjetek, citerák, Jézus született!...). Mindezekben a természet is együtt örül az emberrel (Hej, víg juhászok, csordások, Csörgedeznek a források; Oszlik fellegeknek sűrű setétsége, Hasad az egeknek hajnali szépsége...). A kisded Jézust szinte elhalmozzák díszítőjelzőkkel, magas méltóságnak hirdetik (Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, Akit régen várt az egész világ, Betlehemben kibimbózott zöld ág, Királynemből méltóság...; Kirje, kirje kisdedöcske, Betlehemi hercegöcske...) stb. Némely változat középkorias emlékeket őrzött meg (Ordít pokol nagy bújában, Hogy a Jézus a jászolban, Ördögök a földet nyalják, Hogy a Jézus nevét hallják...). – Irod. Volly István: Beregi karácsonyi népénekek (Ethn., 1931); Eckert Irma: A Kalocsa-vidéki magyarság vallásos költészete (Ethn., 1937); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Eckerdt László: Karácsonyi népénekek Tápén (Délvidéki Szle, 1943); Schram Ferenc: Bevezető népénekeinkhez (Bp., 1958).
Katona Imre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
