lesüllyedt kultúrjavak elmélete
lesüllyedt kultúrjavak elmélete: a kultúra két rétege közül az alsó réteg úgy gyarapszik, hogy a felső rétegből a kulturális javak átkerülnek, leszállnak, lesüllyednek (gesunkenes Kulturgut). A fogalmat H. Naumann alkotta és dolgozta ki Grundzüge der deutsche Volkskunde (1922) c. művében, s aránylag rövid idő alatt széles körben nagy visszhangot váltott ki. Pozitívuma az elméletnek, hogy felhívta a figyelmet a kétféle kultúra kapcsolatára, amiből szükségszerűen következett a népkultúra mozdulatlanságának tagadása. Ez korában jelentős előrelépésnek tekinthető. Ugyanakkor nem szakított E. Hoffmann-Krayer tételével, amely szerint a nép nem produkál, csak reprodukál. Ezzel nemcsak a nép alkotó képességét tagadta, hanem az → átadás – → átvétel folyamatát egyoldalúan és mechanikus úton rajzolta meg, eltorzítva ezzel a kultúra egész fejlődési folyamatát. A „gesunkenes Kulturgut” elméleten a mai kutatás már lényegében túlhaladt, és az egyes társadalmi csoportok közötti kulturális csere kérdését sokkal árnyaltabban kezeli. – Irod. Ortutay Gyula: Magyar népismeret (Bp., 1937); Volkskunde. Ein Handbuch zur Geschichte ihrer Probleme (Hrsg. v. Gerhardt Lutz, Berlin, 1958).
Barabás Jenő
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
