marázsaháló
marázsaháló: 25–30 m hosszú, 1,5–2 m széles, vékony fonálból kötött, súlyozás nélküli könnyű háló, melyre 8–10 szemenként (ami egy ütés) rövid zsinegen cötkényből hajlított, háromszög alakú füleket kötnek. (A cötkényt – lat. Euphorbia palustris, ,kutyatej’ – zölden megszedték, amikor megfonnyadt, háromszög alakúra hajtották s így száradt tovább.) A felkötözött cötkényeket egy zsinegre (marázsapalló, alaccság) fűzik fel; csónakról vízbe eresztik a hálót, s a zsineget két karó között kifeszítik, hogy a háló vízszint lebegjen. A csendes állóvizekben, kiöntésekben rakták le a marázsahálót, mely az → állítóhalászat fogási elve szerint működött. Némely vidéken gyékényből hajlított, ill. – újabban – fémkarikák helyettesítik a cötkényt (Velencei-tó: pótás cérnaháló, karikás cérnaháló). A marázsaháló a Tiszán (a kecskeméti Tisza-szakasztól lefelé), szórványosan végig a Duna mentén (különösen a jelentősebb állóvízzel rendelkező vidékeken, így a Dráva-szögben) és a Velencei-tavon használatos. Feltűnő, hogy a Tiszán egységesen marázsaháló a neve (bár a → méthálóval való összefüggése nem tisztázott), a Dunán viszont a marázsaháló terminológia mellett vidékenként más elnevezése van (szackán, lesháló, meslenc, bibla, metica, feketeháló, svarckarn, pokolháló). Szórványosan nádfalból is készítettek marázsát. – A marázsaháló a 18. sz. elejétől adatolható, bár bizonytalan, hogy a szó és a tárgy azonosítható-e. Az eszköz eredete tisztázatlan. Jankó János ugyan egyértelműen a magyar halászat D-Oroszo.-ban átvett elemének tekintette, de az érvelésének alapját képező etimológia nem kellően megalapozott (a szláv eredetű szó forrása nem az orosz, mint Jankó hitte), a tárgy eredeztetése is kérdéses. A nyelvészeti kutatások a marázsa szó kétirányú átvételét feltételezik (a szerb-horvátból, ill. román közvetítéssel valamelyik szláv nyelvből). A szó kettős átvételét látszik támogatni, hogy Erdélyben ismert ugyan halászati műszóként a marázsaháló, de más eszközök neveként (Háromszékben ,rekesztőháló’ jelentésben, a marázsaháló mellett merezse, mrázsa, brázsa alakban; ill. ,szárnyas hálóvarsa’ jelentésben; → vezetőháló). A feltűnően sokféle dunai elnevezés szintén bizonytalanná teszi a honfoglalás előtti eredetet, sokkal inkább újabb kori terjedést sejtet. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Gönyei Sándor: A Drávaszög néprajzi elkülönítése, a Drávaszög halászata (Pécsi Városi Múz. Ért.-je, 1942); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965); Szilágyi Miklós: Halászat (Tápé története és néprajza, Tápé, 1971).
1. marázsakaró, 2. marázsapalló vagy marázsaderék
Szilágyi Miklós
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
