megölt havasi pásztor, a
megölt havasi pásztor, a: klasszikus → ballada. A moldvai magyarok körében ma is népszerű. Változatait Erdélyben is feljegyezték. A nyelvterület más részein is csak a moldvai, erdélyi telepesek ismerik. A teljesnek látszó szövegek szerint a ballada témája a következő: a sok juhot őrző pásztorhoz három idegen jön [híres tolvajok, gonosz tatárok, disznó furkárok (= pásztoremberek), oláh juhászok], akik követelik a nyájat. A legény megértve a helyzetet, tudja, hogy halál vár rá. Azt kéri, hogy temessék melléje a sültüjét (= furulya), hogy ha a szél fúj, bárki meghallhassa; anyjának pedig mondják meg:
Hogy megházasodtam
E Fődnek zsírjával
E Napnak húgával.
E Fődnek zsírjával
E Napnak húgával.
Első feljegyzése 1840–43-ból való, Petrás Ince gyűjteményéből. Ez s minden azóta feljegyzett változat rendkívül archaikus, különösen a hagyatkozás és az idézett szimbolikus költői kép. Verselése kiforrott, művészi eszközökben gazdag. Dallama pentaton. – A magyar ballada igen közel áll a román Mioriţa (bárányka) balladához. Faragó József föltételezi, hogy románból került át a moldvai magyar népköltészetbe, ott ugyanis az egész nyelvterületen ismert; balladai megfogalmazásban, karácsonyi kolindában, dalban is megjelenik ez a téma. Egyike a legjelentősebb, sokat kutatott román balladáknak. Bennük a magyar ballada minden eleme megtalálható. Ezen túl a bárány táltosképességekkel rendelkezik, megérzi a veszedelmet, amit gazdája ellen tervelnek a pásztor társak, elmondja gazdájának, és kéri menjenek más vidékre. A pásztor meghallván a rá váró veszélyt, hagyatkozik a báránynak, furulyáját tegye melléje, és anyjának hírt csak jelképekkel adjon. – Irod. Faragó József: Variantele maghiare ale Mioriţei. Limbă si literatură (V., Bucureşti, 1961); Fochi, A.: Mioriţa (Bucureşti, 1964); Kriza Ildikó: Balladakutatás – balladaköltészet (Ethn., 1969); Faragó József: A Mioriţa a magyar folklórban. Balladák földjén (Bukarest, 1977).
Kriza Ildikó
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
