méhitató
méhitató: rendszerint puhafából vájt, téglalap alakú vályú, a benne levő vízre szalma- és nádszálakat tesznek, hogy a méhek bele ne fulladjanak. A méheknek tavasszal különösen sok vízre van szükségük, ezt mézből, a kaptár falának lecsapódásából és a szabadban szerzik. Az okszerűen méhészkedők a méhitatót a méhes elé, napsütötte helyre állítják. A régi méhészek az itatóvályúba vizeltek, mert a hagyomány szerint a méhek az ilyen vizet kedvelik. Újabban a szakoktatás és szaklapok hatására csöpögtetős itatókat használnak. Rendszerint nagyobb edénynek vagy kisebb hordónak megfúrják és ronggyal betömik az oldalát, hogy a víz az alája ferdén állított deszkalapra szivárogjon. – Irod. Schier Brunó: Der Bienenstand in Mitteleuropa (Leipzig, 1939); H. Kerecsényi Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén (Népr. Közl., 1969).
Boross Marietta
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
