mészégető
mészégető: a termésállapotban kifejtett kalciumtartalmú kövek kiégetésével foglalkozó szakember, aki a mészégetéshez szükséges berendezésekről, anyagokról gondoskodik, majd a kész meszet értékesíti. A mészégetéssel foglalkozók népi neve meszes, egyben így nevezik a meszet értékesítő szekeres árust is. Meszes szavunkról 1150-ből származik az első írásbeli adat. Bár a mész kiterjedt, általános paraszti használata viszonylag újabb keletű (kb. 150–200 éve terjedt el a meszelés, de a szerényebb épületek kötőanyagaként még ma is csak sarat használnak mind a tégla-, mind a vályogfalazatok készítésénél), magának a mésznek az előállítása évszázadok óta paraszti, falusi szakemberek feladata, amit általában földművelés mellett kiegészítő jövedelemforrásként űznek. Az utóbbi száz évben többfelé létesültek széntüzeléses, ipari mészgyárak, de a paraszti mészégetés máig sem vesztette el jelentőségét. Néhol (pl. az egykori Torna m. területén) máig folyik önellátás céljára mészégetés, másutt – pl. a Bükk hegységben – némely település rendszeresen készít meszet, s azzal messze eljárnak, szekerezve értékesítik. ÉK-Mo. képéhez jellegzetesen hozzá tartoznak még napjainkban is a gyékényponyvával letakart, faluról-falura járó meszes szekerek. Bizonyos építőipari feladatokra a paraszti égetésű mész pótolhatatlan, mivel a gyári készítésű mész nem kívánatos vegyi szennyeződéseket tartalmaz. Korábban legkedveltebb volt a mogyorórőzsével égetett mész, ez felelt meg leginkább az igényesebb vakolatarchitektúra készítéséhez. – A mészégető kövekből kemencét, mészpestet (mészpest szavunk a 13. sz. óta ismert okleveleinkből!) épít. Ezt gyakran partoldalban készítik, így a környező talaj a kemence jelentős részét szigeteli. A kör alakú kemencében tűzteret, ennek elején boltozatos, álboltozatos tüzelőnyílást képeznek ki. A tűztér fölé boltozatosan összehajló falakkal égetőteret emelnek. A kemence teteje meglehetős szélesen nyitott marad. A megfelelő kőzetfajtákból kifejtett darabos köveket itt rakják a tűztérbe. Miután azt megtöltötték, a kemence felső nyílása felé púpozzák tovább úgy, hogy az nagyjából boglya alakúra nő. – A meszet fával égetik, ahol rendszeresebb a termelés, tűzifát használnak, másutt, ahol önellátásra alkalmilag égetnek, összegyűjtött rőzsével, gallyfával tüzelnek. A tüzelésnek hosszú órákon át kell folynia, a tűznek át kell járnia a kemence egészét. A lángnak ki kell csapnia a kövek közül a kemence tetején. Egy-egy helyen rendszeresen több kemencét építenek, hogy folyamatosan dolgozhassanak. Mivel hosszú időn át éjjel-nappal tüzelni kell a kemencék alatt, a mészégetők ideiglenes szállásokról gondoskodnak, kunyhókat építenek. Égetés után a kemencét hűlni hagyják, majd kirakják a kész égetett meszet, amelyet csapadéktól védett száraz helyen kell tárolni. Hazánkban csak égetett meszet szállítottak, azt a felhasználás helyén vagy közelében oltották. Ritkán fordult elő, hogy az égetetlen mészkövet, ha nagy mennyiségű mészre volt szükség távoli építkezésen, a felhasználás helyszínén égették ki. Kedvező adottságú vidékeken a mész égetésével a parasztság és a falusi szegénység rendszeres jövedelemkiegészítést biztosíthatott magának. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem egy helyen melléküzemágként a paraszti termelési tapasztalatokat felhasználva foglalkoznak mészégetéssel. – Irod. Bakó Ferenc: A Bükk hegység mészégetőinek munkaszervezeti formái (Egri Múzeum Évkve, 1963).
Filep Antal
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
