monológ <gör. mono-logosz ’egyedül mondott’, ’magányos beszéd’>
monológ <gör. mono-logosz ’egyedül mondott’, ’magányos beszéd’>: az irodalmi, népköltészeti ábrázolás egyik eszköze, a mű szereplőjének vagy előadójának szájából elhangző nyilatkozat, amely önmagához, esetleg a jelenlevő hallgatókhoz szól. Kétszemélyes megfelelője a → párbeszéd. A monológ a népköltészetben ritkább, mint az irodalomban; elsősorban a líra jellemzője, ahol a szerkezet egészére is kiterjedhet, míg az epikában és a drámában inkább betétként szerepel. Állandósult → formula (-Jaj, Istenem, mit csináljak: Szaladjak-e vagy megálljak?...) és gondolatalakzat (→ gondolatritmus, → párhuzam stb. formáját is felöltheti. A népdalok lírai csoportjai (→ keserves, → rabének, → siratóének, → szerelmi dal stb.), ill. minden első személyes típusa az egész szerkezetre vagy annak nagyobb részére kiterjedő monológnak tekinthető (-Ha én rózsa volnék, Hamar elhervadnék; Senki rám nem nézne, Senki nem szeretne...), melyből megismerjük a lírai hős érzelmeit és gondolatait. A balladák között ritka az ilyen típus (pl. -Hej, páva; hej, páva; -Zöld Marci stb.); olykor csak egyetlen sorra korlátozódik a hős közvetlen nyilatkozata (-A, gondolá ő magába: A hetedik én leszek ma!... Molnár Anna), de általában terjedelmesebb s rendszerint kérdés, felszólítás vagy felkiáltás (-Jaj, mért nem hallgaték Legényim szavára?... Bíró Máté; -Leányok, leányok, rólam tanuljatok!... Halálra táncoltatott leány) formájában hangzik el. A monológ balladai betétként a tartalmilag hangsúlyosabb helyeken fordul elő, így a kezdetén (-Nem szoktam, nem szoktam Hajnalba felkelni... Nagy hegyi tolvaj), fordulópontján (-Istenem, Istenem, én édös Istenem, Hát én lelkös lévén, hogy hagyám gyermekem?... Budai Ilona) és végén (Eltemetnek a némöt agarak, Mögsiratnak az erdei vadak... betyárballada). A moralizáló énekes monológja is rendszerint befejezésül hangzik el (-Átkozott az apa, Hétszerte az anya, Ki egyetlen lányát A bálba bocsátja!... Sári bíróné). – Szerkezetük egészét tekintve majdnem teljes egészükben monológnak vehetők az → élménytörténet, a → hazugságmese (AaTh 340–349.), az → „igaz” történet, a → vőfélyvers, valamint a → hiedelemmondák egyes csoportjai is. A mesékben inkább a lakodalmi, első személyben elmondott monológ szerepel betétként. A népi színjátékok (→ népi színjátszás) szereplői nem feltétlenül párbeszéddel kapcsolódnak, egymást monológok sorozatának elmondásával is válthatják (betlehemi három király stb.). – A félnépi monológ egyik típusa a vénlány-panasz: eredetileg a latin nyelvű iskoladrámák felvonásközi, magyarul elhangzó gúnyverse volt, később bejutott a (főként lakodalmi) népköltészetbe is. A pártában maradt vénlányok házasodási szándékát gúnyolja ki. – Irod. Küllős Imola: A 17. századi kéziratos lakodalmi és szerelmi költészet folklór műfajai (kéziratos szakdolgozat, ELTE Folklore Tanszék, Bp., 1968).
Katona Imre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
