Nagyatádi-kocsi
Nagyatádi-kocsi: a 18. sz. vége óta ismert, Hódmezővásárhelyen kifejlesztett, ottani bognár- és kovácsmesterek által szinte az egész Alföldön a parasztság között elterjedt kocsifajta. Festett, fényezett, féderrel ellátott → kocsi, elöl-hátul bőrüléssel. Átmenetet alkot a teherhordásra alkalmas szekér és a személyszállításra is használható kocsifajták között. Ha ugyanis terhet akartak rajta szállítani, a hátulsó → ülést leszerelték és 2–3 q árut rakhattak bele. A kétféle használati módja, továbbá kerekeinek az útviszonyokhoz való alkalmazkodási képessége tette annyira népszerűvé, hogy a helyi Faipari Ktsz napjainkban is gyártja. – Előállítása bognár-, kovács-, szíj- és nyereggyártó mesterek együttműködését igényelte úgy, hogy régen a fővállalkozó a kovács, a századforduló óta pedig a bognár volt, a többi mester neki bedolgozott. Szekrénye eredetileg faberakással bordázott (első történeti említésben is „egészen bé bőrözött, úgy nevezett bordás kocsi” a neve) fonás volt, de a későbbi időkben a fonást faragás vagy vésés pótolta. A kocsit a legkülönbözőbb színűre festették. – Elnevezését az 1920-as években népszerű Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszterről kapta. – Irod. Nagy Margit: A vásárhelyi kocsigyártás (A Hódmezővásárhelyi Állami Bethlen Gábor Gimn. Évkve, 1962–63. Hódmezővásárhely, 1963).
Tárkány Szücs Ernő
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
