nyeles tapogató
nyeles tapogató: a vesszőtapogató (→ tapogatós halászat), ill. → borító továbbfejlesztett változata a kiterjedt, sekély szélvizek gazdaságosabb meghalászására. A nyeles tapogatóval dolgozó halász 2–3 méteres nyelet szerel az egyszerű tapogató kasra, hogy ennél fogva nyújthassa előre, s lépései zajával el ne riassza a halakat. A zsákmány kiemelése már ugyanúgy történik, mint az egyszerű tapogatónál. A vesszőtapogató nyeles változata a Fertő tónál, valószínűleg helyi kezdeményezésre, a 19. sz. második felében alakult ki. Az I. világháború utáni széles körű elterjedését, tökéletesedését annak köszönheti, hogy a Fertőre (határvíz lévén) nem vonatkozott a halászati tilalom, így ívó halra is halászhattak vele. A Nyírségről közölt nyeles tapogató történetét nem ismerjük. A négykávás hálótapogató nyeles változatát a Balatonról, a Velencei-tóról, szórványosan a Duna mellékéről (borító és alakváltozatai, lepő), a Tiszántúlról (lepiháló); a kétkávás hálótapogatóét pedig Kecskemét környékéről (toppancs) ismerjük. A borító két altípusából kialakult nyeles tapogatók közelebbi története, a szórványos adatok egymással való összefüggése nem tisztázott, s az is kétséges, hogy a gyűjtők vajon egyedi kísérletként vagy szélesebb körben elterjedt eszközként találták meg a nyeles tapogatót. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Bárdosi János: A magyar Fertő tapogató halászata (Szombathely, 1959); Szilágyi Miklós: Egy kezdetleges halfogási mód és európai elterjedése (Műveltség és Hagyomány, 1963).
1. Nyeles vesszőtapogató (Nagyvarsány, Szabolcs-Szatmár m., 19. sz. vége)
2. „Borító”, négykávás nyeles tapogató (Dunántúl, 19. sz. vége)
Szilágyi Miklós
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
