szépségideál
szépségideál: az ami az adott társadalom normái szerint általánosan szépnek, tetszetősnek mondott. A hagyományos magyar paraszti szépségideál a 19. sz. végétől a 20. sz. derekáig kiérlelt, pontosan meghatározott volt. Általában a barna, piros arcszínű, közepes magasságú, erős, izmos termetű, munkára alkalmas, ügyes mozgású asszonyt, férfit tartották szépnek. Az arc, a termet, ha ép volt, ha részleteiben vagy egészében nem volt a megszokottól elütő, megfelelt. A szépség összekapcsolódott a munkára, az életre való alkalmassággal. A szépségideált befolyásolta annak az embertípusnak a külső megjelenése, amely az adott vidéken a legáltalánosabb volt, valamint a hagyományos viselet. Pl. az Alföldön a sötét hajú, bogárszemű kis, gömbölyű termegű leányt tartották szépnek, a palócoknál viszont a kék vagy szürke szemet és geszteny-hajat (világosbarna). Itt a vékonyabb, magasabb termet is tetszett, ha ügyes mozgással társult. A hagyományos viselet megkívánta, hogy viselője annak vonalait követve formázza alakját és alakítsa mozgását. A mell pruszlikkal való leszorítása, a csípő sok és bő szoknyával, párnákkal való hangsúlyozása határozott követelményeket szabott, amelyeket a járás alatt modzulatlan derékkal ringó, ritmusos csípőmozgással juttattak érvényre. A legényeknél a hetyke, betyáros járás volt a szépségideál. – Nemcsak a ruházkodással és mozgással, hanem – elsősorban az asszonyok – növényi főzetekkel, kenőcsökkel, vásárolt kozmetikai szerekkel is igyekeztek megközelíteni a szépségideált. Ritkán, de előfordult, hogy a csecsemő homlokára kis homokzsákot helyeztek, hogy az majd magasabb legyen, orrát kézzel formázták. – A lakodalmi szokások egy része is a jövendő gyermek külső megjelenésének alakítására irányult. Pl. az új asszonyt kormos kéménybe nézették, hogy majd fekete szemű gyermeke legyen, az új párt gubára fektették, hogy gyermekük haja göndör legyen. – A szépségideál megközelítéséhez igen sok hiedelem fűzödött, amelyeket elsősoban fiatal nők gyakoroltak: pl. hajuk végéből újholdkor levágtak egy kicsit, hogy gyorsabban nőjjön, hosszú legyen; karácsonykor piros almát ettek, hogy arcuk piros legyen; szeplőiket márciusi hóval mosták vagy a tavasszal először látott fecskével vitették el. – Irod. Fél Edit: Újabb szempontok a viselet kutatásához. A test technikája. (Ethn., 1952).
Morvay Judit
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
