tűzszerszám, a
tűzszerszám, a: → hiedelemmese, amely utóbb → varázsmese elemekkel bővült. Az ismert magyar változatok száma nem haladja meg a 10-et. Cselekménye: obsitos katona öregasszony útmutatására föld alatti kincseskamrába jut, s itt egy mágikus tűzcsiholó szerszámot, egy kis gyertyát s aranyakat tesz zsebre. Az öregasszonyt (→ boszorkányt) megöli. A tűzszerszám három kutyát tesz szolgáivá. Ezek a) kincseket, b) egy királykisasszonyt visznek el hozzá. Elveszti a tűzszerszámot és börtönbe, majd az akasztófa alá kerül. Csodálatos módon ismét a tűzszerszám birtokába jut, megjelennek a kutyák, a király szabadon bocsátja és hozzáadja a leányát feleségül (AaTh 562). – A mesét az ismert Andersen-szöveg származékának szokás tekinteni. Andersen meséjének nálunk már a 19. sz. közepén ismeretes volt kéziratos fordítása és a század végén ponyvakiadása is. Egy változata azonban már Gaal György német nyelvű kötetében megtalálható, s a kevés számú 20. sz.-i változat közül is talán csak a Horger-féle hozható Andersen meséjével kapcsolatba. J. Bolte a típust az Ezeregyéjszaka → Aladdin meséje származékának tartja, amely a 14–15. sz. során került Közép-Európába. W. Liungman rámutat, hogy a mese magvát alkotó képzet Ny-Európában már a 13. sz.-ban élt, úgy vélték, lehetséges az ördög segítségével a kedvest elhozatni. Egy sváb Minnesänger, Marner, előadja, hogy Albertus Magnus (†1280) is ezt cselekedte, s a francia király leányát elhozatta magához. A francia király egész Párizst fehérre, leánya kezét pedig pirosra mázoltatta, sikerült a csábítónak nyomára akadnia, halálra is ítélték, de megmenekült a mesebeli eseményekhez hasonló módon, nem a tűzszerszám, hanem egy mágikus gombolyag segítségével, melyet a szájába dugott. A tűzszerszámot a 15. sz.-ban Izlandon is feljegyezték, ma azonban ott már ismeretlen. A típus keletkezési helyét, idejét, elterjedési területét, a cselekmény valószínű társadalmi környezetét – típusmonográfia híján – nem ismerjük. A magyar változatok a 19. sz. elejétől napjainkig katonatársaságban kedvelt „pikáncs” obsitostörténetek, amelyek az északi változatokkal ellentétben nem a → bűvös gyűrű, a (AaTh 560) és az Aladdin (AaTh 561) változatokkal, hanem a természetfeletti segítőtől → mágikus tárgyakra szert tevő obsitosról szóló mesékkel (Krisztus urunk és az obsitos: AaTh 330B; A kis gyertya: AaTh 951A) tartanak kapcsolatot. – Irod. Aarne, A.: Vergleichende Märchenforschungen (Mémoires de la Société Finno-Ougrienne, 1908); Thompson, St.: The Folktale (New York. 1946); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X., Bp.. 1962); Delarue, P.–Tenèze, M. L.: Le conte populaire français (II., Paris. 1964); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (MNKF, 4., Bp., 1968).
Kovács Ágnes
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
