ültetőfa
ültetőfa: a palánták, magvak, gumók ültetésének eszköze. Egyéb elnevezései: ültetőbot, furu, furkó, furdancs (Alföld), cuca (Dunántúl), szurkáló (Mezőkövesd). Több formája van, amely aszerint alakul, milyen célt szolgál. A legáltalánosabb a palántaültető, amely kicsi, nyitott „L” alakú eszköz; rövid szára a fogantyú, a hosszabb, a hegyes a szúrója. E szerszámmal ültetik a házi kertekben és – nagyarányú zöldségtermesztés esetén – a szántóföldön is a palántát, a már előzőleg ekével, boronával jól előkészített földbe. Némely intenzív zöldségtermesztő helyen (pl. Duna mente) kifejlődött az ültetőfának nagyobb, karószerű változata is, melynek szárán alul kb. 1/3-án tapodót is szereltek, hogy a lyukkészítést lábbal is segítsék. E nagyobb ültetőkkel azonban már nem egyetlen ember végezte az ültetést, hanem a munka megoszlott: az egyik csak a lyukakat készítette, a másik vitte a palántát, és a lyukba kézzel ültette. Hasonlóképpen nagyobb méretű, karószerű a kukorica-, bab- és krumpliültető. Jellemző rájuk, hogy fejük bunkós, mely lefele hegyesedő. Funkciójuknak megfelelően formájuk változatos. A krumpliültető feje általában kúp alakú, vagy ha csíráztatott krumpli részére készült, a hengeres fej felső részén perem is van, miáltal az ültetés egyenletes mélységbe biztosítható. A kukoricaültető feje lapos, alul széles éllel, hogy a magvak szétszórva, s ne egy helyre kerüljenek a földbe. Van viszont a kukoricaültetőknek is olyan változatuk, melynek vége hegyes, sőt a szárán tapodó és fent fogantyúja is van, hogy nagyobb erővel szúrhassanak. Ezek az eszközök, a szurkálók, a csalamádé ültetésére szolgáltak, mégpedig kemény, szántatlan talajon, főleg szabadon maradt udvarszéleken. Ültetéskor a szúrt lyukba egy-egy szemet dobtak, s vagy betaposták, vagy kalapáccsal verték be, hogy a tyúkok ki ne kaparják. A babültető vége viszont tompa, mivel a babnak nem jó, ha mélyre ültetik. Ez utóbbi szerszámmal általában egy-egy ember dolgozott: jobb kézzel az ültetőfát tartotta, s a földbe lyukat ütött, míg ballal a lyukba szemet pergetett, melyet aztán lábával betiport. – Az ültetőfa a legegyszerűbb és legrégibb talajművelő eszközök egyike. Kialakulása egyidős a termelő gazdálkodás megindulásával, sőt elődje, a hegyes bot a gyűjtögetőknek is fontos szerszáma és fegyvere. Az ültetőfa tulajdonképpen ez időtől töretlenül segítette a földművelő emberiséget, csak időközben szerepe megváltozott: az ásó, majd az eke felfedezésével szerepe másod-, sőt harmadsorba szorult. Ma már ritka, hogy kemény talajt csak ezzel törnek, lazítanak fel ültetéshez. Többnyire a már megszántott és előkészített földben a palánták vagy magvak földbe juttatására használják. (→ még: ásóbot) – Irod. Balassa Iván: A magyar kukorica (Bp., 1960); Takács Lajos: Ültetőfák Magyarországon (Ethn., 1963).
Ültetőfa: 1. furkó (Átány, Heves m). 2. szőlőültető (Varga, Baranya m.) 3. szőlőültető (Bihardiószeg, v. Bihar m.) 4. palántaültető (Dunapataj, Bács-Kiskun m.) 5. ültetőfa (Dunapataj, Bács-Kiskun m.) 6. dohányültetőfa (Verpelét, Heves m.), 7. szurkáló (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.), 8. cuca (Kálmáncsa, Somogy m.)
Cucázás (Görgeteg, Somogy m.)
Takács Lajos
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
