versbetétes mese
versbetétes mese: elsősorban gyermekmese, ritkábban felnőtteknek szóló mese, verses vagy ritmikus prózában elmondott párbeszédekkel. Gyermekmeséinket a felnőttek, de maguk a gyerekek is úgy szokták elmondani, hogy azok az óvodás és kisiskolás korúak fokozott ritmusigényét kielégítsék. A → mondókamesék (Egyszer volt egy ember.., az, → icinke-picinke, → kóró és a kismadár, a), a → felelgetős mesék (→ szitakötögető, „Egy szem borsót ültettem”, „A gólya és a békák”), a → hazugságmesék (bolondmese; → szarkaháború), de az – → énekelt mesék (Hol jártál, báránykám?; „Hol voltál, te kis nyulacska?”) mind versszerű ritmikus prózában hangzanak el. A kis gyermekeknek elmondott tréfás állatmesék (→ hét kecskeolló, a, → kismalac és a farkas, a stb.) szereplői versben beszélnek. Pl. → félig nyúzott bakkecske, a két főszereplője, az apa és a hazug kecske így társalog:
– Édes kecském, mondd, jóllaktál-e?
Elég füvecskét, mondd, kaptál-e?
Elég füvecskét, mondd, kaptál-e?
– Jaj, jó gazdám, dehogy kaptam,
Mint a kutya, úgy koplaltam.
Mint a kutya, úgy koplaltam.
A háromszor ismétlődő párbeszéd, majd a félig nyúzott bakkecske háromszor (négyszer) megismételt fenyegetőzése a rókalyukban tréfás színezetet ad a voltaképpen nem tréfás mesének:
– Én vagyok, bém vagyok
a félig nyúzott bakkecske
dübü, dübü lábammal,
döfi, döfi szarvammal,
be ne jöjj, ha az életed kedves!
a félig nyúzott bakkecske
dübü, dübü lábammal,
döfi, döfi szarvammal,
be ne jöjj, ha az életed kedves!
A paraszti gyakorlatban az apró gyermekeit mesével mulattató, oktató édesanya a lerövidített tündérmeséket is ilyen versikékkel tűzdeli meg, s ezáltal teszi gyermekmesévé az eredetileg felnőtteknek szóló szövegeket (→ rejtekbe látó királykisasszony, a), Pl. „A két lány az ördög házánál” (AaTh 431) c. mesében az ördög, a jó leány és a macska így beszélget:
– Tányér talpam,
Lompos farkam,
Szép lány mátkám,
Nyiss ajtót.
Lompos farkam,
Szép lány mátkám,
Nyiss ajtót.
– Cicuskám, micuskám,
Mit csináljak?
– Nyisd ki neki!
Mit csináljak?
– Nyisd ki neki!
A leány kinyitja, bejön egy csúf, lompos ördög:
– Tányér talpam,
Lompos farkam,
Szép lyány mátkám,
Rakj tüzet.
Lompos farkam,
Szép lyány mátkám,
Rakj tüzet.
(majd: „főzz ételt!” „egyél velem” „bonts ágyat”, „feküdj mellém” stb.) A – mi fogalmaink szerint csöppet sem gyermeki füleknek való – cselekmény tehát a verses párbeszédekben gördül tovább. Az elbeszélő részeknek rímes vagy ritmikus prózában való elmondása népi gyermekmeséinkben nem szokásos. A versbetétek mindenkor a szintaktikai paralelizmusra épülnek, rímeik rag- és képzőrímek, a ritmusérzetet a szóismétlés, az ikerszavak és az alliterációk fokozzák. Hasonló építkezésűek a felnőtteknek szóló mesék párbeszédei is, a gyermekmesékben azonban a ritmuskeltő elemek száma nagyobb, a sorok – a mondókákhoz hasonlóan – rövidek, változó szótagszámúak, gyakoriak a páratlan szótagszámú sorok, a párbeszédes és az elbeszélő szakaszok sűrűbben váltogatják egymást. Ha pl. Arany László gyermekkorában lejegyzett s a gyermekkori emlékek alapján formába öntött meséit „halló szemmel” olvassuk, meggyőződhetünk erről. A versbetétes mese valódi formájáról azonban hitelesebb képet kapunk, ha eredeti népnyelvi szövegeket olvasunk. Arany László meséinek „lektora”, Arany János és későbbi kiadójuk, Gyulai Pál abban a hitben éltek, hogy a versbetétek 6–8 szótagosak és kötött szótagszámúak, így egyes sorokat, felfogásuknak megfelelően, „kijavítottak”. Ha a paraszti mesemondók, Arany László meséit beiktatták repertoárjukba, versbetéteit legtöbbször a saját ritmusérzéküknek megfelelően módosították. (→ még: találós mese) – Irod. Arany László: Eredeti népmesék (Pest, 1862); Arany László: Magyar népmesegyűjtemény. (Összegyűjtött művei, IV., kiadta Gyulai Pál, Bp., 1901); Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai (Arany László magyar népmesegyűjteménye) (Népi Kultúra Népi Társadalom, 1969).
Kovács Ágnes
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
