Hadigazdaság Magyarországon
Hadigazdaság Magyarországon: a Magyar Királyság II.vh. által és annak megvívása érdekében átalakított gazdasága 1941-1944. Az átalakítás 1941 nyarától igen gyors ütemet vett fel. Az állam vált a legfőbb megrendelővé és vásárlóvá. Az állam háborús kiadásai (nagyobbrészt megrendelések vagy beruházások formájában az iparban) 1938-1944 között 16 milliárd pengőre rúgtak, a No-ba irányuló szállítások nélkül. Ez átlagosan a nemzeti jövedelem 25%-át emésztette fel évenként. – A legnagyobb vállalatoknál megindult a →harckocsigyártás, ill. a →repülőgépgyártás Magyarországon, felfutott a kat. jműgyártás. Ezen termékek gyártására kooperációs vállakozások, ún. munkaközösségek alakultak. Az olajkitermelés az 1938-as 50000 t-ról 1943-ig 842000 t-ra bővült. A bauxittermelés ugyanezen időszakban 540000 t-ról 1 millió t fölé nőtt. Ugyancsak gyorsan emelkedett a szénbányászat, ill. a nyersvas- és acéltermelés. A nehézipar összességében 1943-ban 35%-kal termelt többet, mint 1938-ban. A könnyűipar ugyancsak átállt elsődlegesen haditermelésre. A pamutipar termelésének közel 2/3-a 1942-ben már kat. megrendelésre készült, de hasonló volt a helyzet más könnyűipari cikkek esetében is. – Az infláció csak 1942-ben kezdett felgyorsulni, s 1944-ben vált rohamossá. Az 1938-as 800 milliós bankjegyforgalom 1943-ig 4 milliárdra, 1944-ben 12 milliárdra (1938-hoz képest 15-szörösére) nőtt. Ugyanezen időszakban a bankjegyforgalom No-ban a 8-szorosára, Japánban az 5-szörösére emelkedett. – A mezőgazd-ra irányuló állami beavatkozási politika a háború előtt főként a terményértékesítés megszervezésére irányult, a háború alatt eleinte a terménykészletekkel való rendelkezést, ill. annak elosztását, majd egyre inkább a termelés hadiérdekeknek megfelelő fellendítését, ill. a termelés szerkezetének szabályozását célozta. Kötelezővé tették pl. az ipari növények termesztését. Ezek vetésterületét 1943-ban az addigi 5% helyett a szántóföldek 7%-ára emelték. Ez a rendszer azonban egyre kevésbé elégítette ki a növekvő háborús szükségleteket és a n-ek követeléseit. Ezért 1942-ben életbe léptették a →Jurcsek-tervet. Az ennek alapján beszolgáltatott mezőgazd. termények értékesítésére központokat állítottak fel, amelyekben a szövetkezetek mellett csak a legnagyobb cégek kaptak kontingenseket. Az 1943-ban életbe lépett 1 milliárdos mezőgazd. fejlesztési tv. elsősorban az állattenyésztést támogatta, az az évi költségvetés ennek fejlesztésére 14,6 millió pengőt irányzott elő, szemben az 1938-1939-es 400 ezerrel szemben. Jelentősen növekedtek a növénynemesítésre, lecsapolásokra, vízmosások lekötésére, árkolásra, meliorizációra fordított kiadások is. – A Szu. elleni háború olyan erőfeszítéseket kívánt No-tól, amelyek meghaladták (nem kis) gazd. erejét. Ennek felismerése arra késztette a n. gazd. és pol. vezetést, hogy Mo-ot is bevonja a n. hds. ellátásába. A m. →hadiüzemek egyre nagyobb n. megrendeléseket kaptak. 1942-ben a m. hadiipar termelésének már nagyobb része jutott a n. hds-nek, mint a m-nak. Kialakult a n. hds. számára végzett bérmunka rendszere. A n. hds. szállítói a nagyarányú megrendelés teljesítéséhez rendelkezésre bocsátották a szükséges szabadalmakat, licenceket, terveket, esetenként anyagokat is. A n-ek részére végzett bérmunka eleinte a szárazföldi haderő könnyűfe.- és lőszerellátásához kapcsolódott. 1941.szept-től feloldották, hogy a bérmunka végeztetéséhez me-i engedélyre volt szükség. Az 1941.szept.30-ig mindösszesen 130 millió pengős megrendelési keretszám 1941 végére 580 milliósra emelkedett, 1943.júl-ban meghaladta a 660 milliót, 1944.márc-tól a 825 milliót. 1944.okt.24-én megszüntették a No-ba irányuló szállítások vámkezelését, ami szinte lehetetlenné tette a kiszállítások értékének további állami összesítését. A n-ek a bérmunka elvégzésének ellenőrzésére különbizottságot állítottak fel. A DIKO (Deutsche Industrie Kommission in Ungarn, Magyarországi Német Ipari Bizottság) a hadiiparon keresztül gyakorlatilag a teljes m. gyáripar felett ellenőrzést gyakorolt. A n. tőke is egyre fokozottabban hatolt be a m. gazd-ba, elsősorban a hadiiparba, azon belül az újonnan kiépülő iparágakba, így a rg.gyártásba, az alumínium- és az olajiparba. 1938-1944 között a n. kézben lévő részvényállomány az iparban és a kereskedelemben közel 50%-kal, az iparral szoros kapcsolatban álló pénzintézeteknél több mint 100%-kal emelkedett. – Mindez együtt járt a n. adósságállomány gyors növekedésével. Az 1941 végén még 14 millió bir. márka tartozás 1 év alatt 506 milliósra nőtt, miközben a m. korm. hadikiadásai közel 40%-kal kevesebbet tettek ki. A n. adósság 1943-ra 1035 milliósra növekedett. (A jelzett időszakban hozzávetőleg 1,6 pengő ért 1 márkát.) Az adósságot felhalmozó hitelszállítások jelentősen játszottak közre a Mo-i infláció felgyorsulásában. Az 1944-ben kibocsátott bankjegyek mintegy 50%-a már a n. tartozások fedezését szolgálta. ⬩ SP, 382.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
